Bálint Sándor (dedikált példány)

Fülszöveg

Az Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Doktori Iskolája Közleményei
Csapody Miklós (1955) a szegedi bölcsészkaron végzett 1979-ben, egyetemi doktori értekezését 1982-ben írta az Erdélyi Fiatalok történetéből. Kritikáit, irodalomtörténeti írásait a 70-es évek végétől főként a hazai és az erdélyi magyar irodalomnak azokról az alkotóiról közölte, akik saját nemzedékéhez tartoznak. Szerkesztette a József Attila Kör füzetsorozatát, közreműködött a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság folyóiratainak szerkesztésében. Számos tanulmány és monográfia szerzője. Fő kutatási területe az erdélyi magyar irodalom-, művelődés-és politikatörténet. Jelen munkájában, melynek alapja az egri EKF Történettudományi Doktori Iskolájában készített PhD-disszertációja, Bálint Sándorral kapcsolatos kutatásait összegezte.
Bálint Sándor (1904-1980) folklorista a magyar vallási néprajz megteremtője, aki szülőhelye, a szegedi Alsóváros archaikus hagyományainak megörökítésével megalkotta a magyar... Tovább

Fülszöveg

Az Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Doktori Iskolája Közleményei
Csapody Miklós (1955) a szegedi bölcsészkaron végzett 1979-ben, egyetemi doktori értekezését 1982-ben írta az Erdélyi Fiatalok történetéből. Kritikáit, irodalomtörténeti írásait a 70-es évek végétől főként a hazai és az erdélyi magyar irodalomnak azokról az alkotóiról közölte, akik saját nemzedékéhez tartoznak. Szerkesztette a József Attila Kör füzetsorozatát, közreműködött a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság folyóiratainak szerkesztésében. Számos tanulmány és monográfia szerzője. Fő kutatási területe az erdélyi magyar irodalom-, művelődés-és politikatörténet. Jelen munkájában, melynek alapja az egri EKF Történettudományi Doktori Iskolájában készített PhD-disszertációja, Bálint Sándorral kapcsolatos kutatásait összegezte.
Bálint Sándor (1904-1980) folklorista a magyar vallási néprajz megteremtője, aki szülőhelye, a szegedi Alsóváros archaikus hagyományainak megörökítésével megalkotta a magyar néprajz legnagyobb egyéni teljesítményét. Első generációs paraszti értelmiségiként kora katolikus értelmiségének progresszív szárnyához tartozott. Munkáját mások szolgálatának rendelte alá, boldoggá avatását megindította az egyház. Még ha pályája nem tartozik is a 20. század „sikeres" magyar tudományos karrierjei közé, mostoha történelmi és személyes sorsa ellenére az átörökítésben majdhogynem teljesnek, spirituális értelemben pedig betel-jesültnek mondható akkor is, ha tragikus hirtelenséggel zárult le. Vissza