Balitéletekről

Előszó

A' nélkül, hogy fekete epéjüség bántson 's békétlenség mindennek gunyolójává tegyen, még sem lehet az embereket 's társasági éltöket nyilt szemekkel nézni, 's nem látni, mennyi fonákság, félszegség van, sőt uralkodik köztök. Minden lépten saját boldogsága' letiprója, nyugalma' ellensége, 's öntökéletesülése' hátrálójaként jelen meg az ember - ő, kinek ész adatott és okosság, hogy világosságot keressen 's lásson, milly gyakran szeret homályt és sötétséget. A' munkásságra született 's tevő erővel felruházott embert sokszor lomhaságba, zsibbadt nem-tevésbe merülve peshedni látjuk. Szabadság' szeretete 's önakarat szerinti tevés' vágya ég szivében, 's még is testi lelki rabságban sülyedve él, sőt maga koholja magának sulyos lánczait, 's gyalázatos kezekkel aranyozza azokat; ellenállhatatlan ösztön társaságba vonja 's tartja; de annak nyugalmát egymás ellen 's szünet nélküli törekedés zavarja; szeretet szól szivében embertársaihoz, 's ugyan azon felebarátit vadon gázolja; azok' veszélyére üldözés pusztító fáklyát gyujt, megvetés lealacsonyítja őket, 's elnyomás békóba veti; rokoni 's kedvesei iránt édes érzés 's meleg részvét, honához hiv vonzódás van tiszta 's mély vonásokkal keblébe metszve: 's imhol még is mennyi rosz szülék 's házastársak, hálátlan gyermekek, csalárd barátok, szeretők 's hivtelen hazafiak undokítják, szép föld! áldásidat bitangolva kerekségedet. Vissza