Előszó
Egy francia barátomat kalauzoltam egyszer szülővárosomban, tavaszi verőfényben tündökölt Budapest, kiértünk a Hősök terére, a királyszobrok kettős félkörének nagy szimmetriájában égnek szökött középütt a sudár millenáris obeliszk, tövében ott ült lóháton és kardosan, körötte a hét vezérrel, fején sisakkal, kezében buzogánnyal honszerző Árpád, az állam-és dinasztiaalapító, aki bejött napkelet felől a magyarok élén a vereckei szoroson, s megtelepedett velük azon a földön, melyen népe ma is él. Magyaráztam is mindezt apróra az okos, művelt, jókedvű francia esszéistának, magyaráztam a nemzeti hősmondát, az egész honfoglalást, a nagy regét, a népvándorlás korának utolsó hullámát, mely bennünket ide vetett - azazhogy inkább csak magyaráztam volna, mert ő mindjárt a legelején egyetlen szóval vágta el, egyetl odavetett szóval, illetve névvel, amint Árpád apánkra nézve röviden és vidáman megjegyezte: - Vercingétorix! - s ezzel már el is legyintette magától az ügyet, vagyis inkább épp ellenkezőleg, ezzel jelezte, hogy érti ő nélkülem is, jól érti, fölösleges minden további szó. Mindjárt szívembe is zártam e kitűnő franciát, félszavakból értjük egymást azóta is. Vercingétorix, az ám, Vercingétorix! Amint elpendült, vidoran a nagy tavaszi pesti verőfényben, francia modulációjának teljes, elfogulatlan zenéjében Verszenzsetoriksz, a hajdankori gall vezér neve, ebben az volt, hogy ne is cifrázzam tovább, hisz' akiről beszélek, az úgyis csak a magyar Vercingétorix - hát minek fontoskodnánk itt egymás közt, értjük egymást úgyis, európai népek fiai vagyunk, nemzeti tudatunk alján ezer vagy több évvel ezelőttről mindenikünk őrizget egy-egy kevély sisakot, becézget egy-egy hősi kardot s buzogányt, jól is tesszük, rendjén is van ez így, de az eltérések korántsem oly főbenjáróan lényegiek, hogy ebben a szép időben most ezen historizáljunk. Ritkán is vidultam úgy fel, mint ettől a Vercingétorixtól, amiben e kései, de tökéletesen gallnak - bocsássa meg Árpád nékem és a hét vezér - ily tökéletesen igaza volt. Sőt, úgy rémlett, mintha bronz táltosa nyergéből Árpád akkor hunyorított is volna egyet reánk, elégedetten s barátságosan. A célok közt, melyeket elérendő ide hozta, Európa szívébe a magyart, ott volt utóvégre, öntudatlan s virtuálisan, ez is: ahogy az ő szobra tövében az övével együtt hangzott el a gall vezér neve, ahogy fölöslegessé is lett minden további szó - ebben az ő honfoglalásának diadala is volt, a magyarok európai installációjáé. Hiszen szobra tövében ott mind a ketten azt jeleztük, szinte automatikusan, ajkunkon Árpád és Vercingétorix nevével, hogy ugyanannak az európai nemzetnek vagyunk teljes és ősi jogú polgárai. Azé, amelyet európai nemzetnek elsőül Victor Hugó nevezett, s amelyet nemcsak Árpád és Vercingétorix alapított együtt - időnek s térnek távolán át bizony mégis együtt -, hanem együtt alapított Vercingétorixszal Julius Caesar is, a grandiózus ellenség, ki a gall vezérrel oly pogányul elbánt, s együtt alapított Árpáddal Zalán is, meg Marót is, mind itt talált törzsvezér, kit meghódoltatott. Azóta itt vagyunk, több mint ezer éve, Európa szívében, magyarok.
Vissza 
