Tiffany & Gallé

Előszó

Gallé és Tiffany alkotásainak egy részét két markáns, a 19. század második felét meghatározó művészeti irányzat találkozása is jellemzi: az esztétikai mozgalmaké és a japonizmusé. A hosszú ideig centralizált külpolitikát folytató Japán határai 1854 után fokozatosan megnyíltak a nyugati kereskedelem érdekeit képviselő politikai és katonai nyomás hatására. A 19. század második felében egyre több információ és a külföldiek műtárgyéhségét kielégíteni hivatott alkotás került át Európába és az Egyesült Államokba. A Japán és művészete iránti érdeklődés az 1860-as évektől bontakozott ki, s az 1870-es évekre a japonizmus meghatározó divattá vált az európai képző- és iparművészek köreiben. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1876-os Centennial Exhibition után élénkült meg a japán művészet hatása. A japonizmus divatját tükröző tárgyakon dekoratív „japános" motívumok, mint például a cseresznyevirág, páva vagy a madárvirág kompozíciók, pillangók, bambusz, peónia, apró mezei állatok ábrázolásai bontakoznak ki, továbbá japonizáló kompozíciós eljárásokat alkalmaznak: aszimmetrikus térszervezés, „szabálytalanság" vagy üres felületek beillesztése a kompozícióba. Fontos szerepet kapnak a hajlékony, növényi indákat idéző, organikus vonalak, és hangsúlyozzák a japán művészet „esztétikai egyszerűségét" is. A japonizmus elveit, motívumkincsét a maki-e díszű lakktárgyak is közvetítették. A réteges, domborműves és berakással ékesített, „aranyporral felszórt képekkel" díszített lakktárgyak éppen úgy megihlették Emilé Gallé színes, többrétegű üvegeit, mint Louis Comfort Tiffany fémesen színjátszó műveit. Vissza