Borbélyműhely a Vakhoz

Fülszöveg

"A végtelenben találkoznak" regényciklus negyedik könyvét tartja kezében az olvasó.
Annak a Gerlóczy Bélának a sorsát kísérjük itt tovább figyelemmel, akitől az előző kötet végén búcsút vettünk, s aki akkor eléggé szokatlan helyzetben volt: embercsempészek segítségével - hosszas hányattatás után - illegálisan átszelte a szovjet-magyar határt, hogy az oroszok megszállta kárpátaljai földön szenvedett számos kudarc és megaláztatás után az anyaországban próbálja megszerezni a későbbi jövője szempontjából fontosnak vélt tanári képesítést. Bélának ez a kalandos útja alkalmat adott a többszöri önmagában nézésre is, és ahhoz, hogy közben tragikus sorsú apjának az életpályáján is áttekintsen, képet adva ilyenformán két nemzeték első, majd második világháborúban bekövetkezett bukás után.
Mostanra már remélhetőleg ki is rajzolódtak az olvasó előtt a regényciklus horizontjai. Talán már nyilvánvaló a szerzőnek az a szándéka, hogy egy értelmiségi család - a Gerlóczyak - és a hozzájuk közel állók, rokonok, barátok sorsán átvetítve próbálja felvázolni annak a magyarságnak e századi történetét, amely etnikumunk észak-keleti peremvidékén élve, a trianoni katasztrófa után különböző, számára idegen államalakulatok kötelékébe kerülve próbált elindulni sajátos utakon-tévutakon-útvesztőkön át a mindig bizonytalan, s a boldogulás esélyeivel nem nagyon kecsegtető jövő felé.
A Gerlóczyak tulajdonképpeni történetéhez azonban a ciklusban egy kis kitérővel érkeztünk. Gerlóczy Béla, ennek s az előző kötetnek a főalakja, az első két könyvben mellékszereplőként volt jelen, de úgy vélem: barátjának, Szakáll Zoltánnak a históriája ("Azt bünteti, kit szeret") és unokatestvérének, Ducsay Józsefnek az életpályája ("A Nagy Semmi") Béla alakjának a kibontásához is adott történelmi perspektívát.
A szerző ciklusának írása közben arra törekedett, hogy bár e regények összefüggő egészet alkotnak, külön-külön is életképesek, olvashatók legyenek. Ez a szándék vezérelte egyúttal is, jóllehet a "Borbélyműhely a Vakhoz" lényegében az előző kötet, a "A végtelenben találkoznak" folytatása, szemben az első három könyvvel, amelyek cselekménye más és más közegben játszódott, más főszereplők köré épült. Mint az eddigiekben, most is szükségesek voltak persze bizonyos visszautalások a korábbi kötetekben leírt eseményekre. És itt is érvényesül a ciklus dokumentális jellege, ismét sok a valós tény és történet, így teljesen hiteles annak a hercehurcának a leírása, amely az ukrajnai közoktatásügyi minisztériumban a magyar tantervek jóváhagyását kísérte. A regény alakjai közt újfent akadnak valóságos személyek és egyesek - így a közoktatásügyi miniszterhelyettes - ismét a saját nevükön szerepelnek. Vissza