Gyula régen és ma - Művészet Gyuláról

Előszó

Előszó - Ami a miénk Dolgozni tovább! Kohán György Kossuth-díjas kiváló festőművészünk mondta ezeket a szavakat, amikor további terveiről kérdezték. A hányatott sorsú művész már nem sokáig tehette a dolgát. Amit létrehozott, azzal az emberekhez szólt, nem spekulációból, nem önös érdekből tette. Művészet. Sajátos világ. Akiket megérint, azok csodálatos ajándékot kaphatnak a sorstól. Misztikus világ ez, amelynek bölcsői különleges helyszíneken adtak maradandót a magyarságnak, Közép-Európa népeinek. A képzőművészeti szakma leginkább az egyébként jogosan (el)ismert helyszínekről vesz tudomást, de Nagybánya, Szentendre, Szolnok, vagy éppen Kecskemét mellett több más település is vonzotta a képzőművészeket. Sok évvel ezelőtt sem lehetett nem észrevenni az akkor még megyeszékhely, Gyula egyedi hangulatát. A mi városunk (és Szamossy Elek) indította el Munkácsy (Lieb) Mihályt, adott számára egy életében végig hű művészbarátot, Gyulai Lászlót. Ebben a városban született a magyar Himnusz zenéjének komponistája, a magyar opera megteremtője Erkel Ferenc, a kitűnő fotóművész Székely (Bleyer) Aladár, és évtizedekkel később ugyan, de innen indult el kalandos, de mégis gyötrelmes „vidéki" festőművész pályáján kis Szilágyi, majd Kohán György. Simonyi Imre a konok költőzseni, József Dezső, Kiss Sándor, Kiss István, kitűnő művészpedagógusok, Koszta Rozália a humanista festőnő, Székelyhídi Attila (számomra csak Tanár Úr, így nagy betűkkel), és Kiss Ottó, Bagyinszki Zoltán. És talán mások, az újabb gyulai művésztelepesek, akik a kortárs kultúra végtelen útján dolgoznak, mennek, csak mennek, igen, ők mind a mieink. Itthon vagyunk. Van múltunk, kultúránk. Nem is akármilyen. A könyvben, a következő oldalakon láthatjuk, milyennek látták, látják városunkat a gyulai és a városunkat megtisztelő művészek. Rácsodálkozhatunk arra, hogy ez a város még most is tartogat számunkra meglepetéseket. Könyvsorozatunk a török kortól indulva, a XVIII-XIX. századi ábrázolásoknál kicsit megállva, a XX-XXI. században született képeken, grafikákon keresztül mutatja be a várost. Megismerhetjük a régi (1928-tól működött) első gyulai művésztelep alkotóit, de a régiek mellett az újakat, a gyulaiakat is. A ma már helytörténeti dokumentáció értékével is rendelkező képekhez igyekeztünk minél több információt adni a festmény témájáról, és festőjéről. A kiindulópont minden esetben a kép volt, a meglévő, összegyűjtött anyagból igyekeztünk minél nagyobb merítéssel megmutatni a várost, egy-egy épület, utca, tér más-más felfogású ábrázolását. A képesalbumban való megjelenéshez legalább akkora súllyal bírt az adott kép helytörténeti értéke, mint az alkotás művészi színvonala. Csaknem ötven alkotó bizonyítja: Gyula is a művészek, a képzőművészek városa. Nincs más hátra, minthogy a gyulai hentesipar, a gyógyvíz, a Várszínház mellett ezt is megbecsüljük, és végre méltó módon megmutassuk a közönségnek! Fogadják szeretettel a Gyula régen és ma című könyvsorozat hatodik, figyelmünket a művészi értékekre fókuszáló kötetét! Vissza