Eleven tér (dedikált példány)

Fülszöveg

Balla Zsófia 1949. január 15-én született Kolozsváron. Szülővárosa zeneakadémiáján végzett. 1972-es államvizsgája után a kolozsvári rádióstúdió magyar adásának irodalmi-zenei szerkesztője volt 1985-ig, a stúdió betiltásáig. Azután az Előre című bukaresti újság mezőgazdasági-ipari tudósítója öt éven keresztül. 1990 márciusától a Családi Tükör irodalmi szerkesztője. Versei, műfordításai, kritikái 1965-től jelennek meg lapokban, antológiákban. Könyvei: A dolgok emlékezete (1968), Apokrif ének (1971), Vízláng (1975), Második személy (1980), Kolozsvári táncok (1983), Asa cum traiesti (Ahogyan élsz - román nyelvű válogatás, Aurel Sorobetea fordításában, 1983), Hóka Fóka Fióka (gyermekversek, 1985) A páncél nyomai (1991). A Második személy a Kolozsvári Írótársaság, a Kolozsvári táncok a Romániai Írószövetség díját kapta meg.
Balla Zsófia az ún. Bretter-iskolához, esszéíró nemzedékhez tartozik. Könyvelnek hivatalos külföldi terjesztését 1971 után nem engedélyezték; maga a szerző sem utazhatott. Kötetet az utóbbi évekig nem publikálhatott.
Az Eleven tér költészete új szín modern líránk palettáján - üdítőnek azért nem mondható, mert komor, sötétbarna inkább ez a világ. az erdélyi költészeti hagyományok; a rilkei, babitsi (objektív), valamint a népköltészeti (balladás) indíttatások egybeolvasztásával erőteljes és eredeti. A költő titkát csak közelítgetni lehet: hiteles, megszenvedett, majd lepárolt élmény, ügyeskedésnek nyoma sincs a gyakran paradoxonosan meghökkentő képalkotásban; keresetlennek ható rím-, verskezelését technikán túli zenei érzékenységének veti alá. Magánvéleményét ontologikus értelmezésigénnyel teszi általánossá. Érintgeti az irracionális territóriumait, miközben drámaian fegyelmezett.
Ez a válogatás Balla Zsófia első magyarországi kötete. Vissza