Egyedül az éjszakában

Előszó

VASS LÁSZLÓ LEVENTE (1955 - 1979)

Megragadhatatlan, be nem keretezhető világoskék-fehér személyisége - ennek a személyiségnek még az emléke is - lehetetlenné tesz vele kapcsolatban mindenféle ünnepélyes-komor megnyilatkozást. A gyászlobogóval letakart mondatok mögött elég volna csak távolról megvillannia Levente farmerjének, hogy az ember elgondolkozzon - igazi nekrológokat írnia. Mégha fiktív nekrológokról volna szó, úgy, ahogyan azt annyiszor elterveztük : megírjuk az Echinoxba Marosinak meg Kántornak, meg mindenkinek a nekrológját, be jó hecc. .. no és akkor most igazi nekrológot kell írni Leventéről ? - valami diabolikus viccet kellene kieszelni az ő nevében, ez volna a hozzá méltó búcsú, a nekrológot meg írja meg más.
De ki ? Vass László Leventét nem nagyon ismerték a lapoknál, nem járt a szerkesztők nyakára, a közlés nemigen érdekelte.
Nem, ez nem pont így igaz : örült, ha megjelent egy-egy írása, de nem tett sokat azért, hogy közöljék ; esetlegesen többnyire barátai révén vagy véletlenül kerültek a versei a szerkesztőségekbe, sok el is kallódott közülük.
Neve ezért is kevésbé ismert; másfelől pedig, nem is írt sokat; azt amit más - mondjuk - metaforahalmazban írt ki magából, ő másképp realizálta : hajmeresztő előzésben, óránként száznegyvennel, egy jobbra hajló kanyarban (úgyszólván minden előzése egy-egy műtárgy volt) ; vagy valamilyen rafinált trükkben, vagy teljesen valószínűtlen, öncélú, de részletesen kidolgozott tervek felvázolásában, úgy mint pl. egy fegyveres ellenálló csoport teendői a Homoród völgyében. Leventében minden gátlás nélkül lobogott a képzelőerő : valahányszor hosszabb távollét után találkoztunk, azzal kezdtük a beszélgetést, hogy újabb fantasztikus variánst dolgoztunk ki a jövőre. ..
Vass László Levente utolsó 770 napja : összesürített élet, magas nyomáson, nagy feszültségen, gyötrelmes formákba préselt sors. Vissza