A tantervelmélet kialakulása és fejlődése

Előszó

A TRIVIUMTÓL A CURRICULUMIG
(A tantervelmélet fejlődése)
Nem tudják, de teszik?
A tantervtörténettel foglalkozó összefoglalások - így Brubacher pedagógiai probléma- történetének curriculum fejezete (amelynek egy része válogatásunkban is szerepel), vagy Dolch monográfiája - az ókori Kelettel kezdik témájuk tárgyalását. Úgy tudjuk, viszont - Dolch is említi -, hogy az első önálló tantervelméleti könyvnek Dörpfeldnek 1873-ban megjelent Grundlinien einer Theorie des Lehrplans című (kötetünkben ugyancsak szereplő) művét tekinthetjük. Az emberiség tehát csaknem két évezreden át mindenféle elméleti alap nélkül válogatta ki és rendezte el a felnövekvő nemzedék számára megtanulandónak ítélt tananyagot?
Bizonyos értelemben csakugyan így volt. A tantervek esetében is elmondható, hogy a gyakorlat jóval az elmélet előtt járt. A pedagógusok, az oktatási szakemberek tették a dolgukat, anélkül, hogy átfogó, szisztematikus teóriára támaszkodtak volna.
Az elmélet azonban mégsem hiányzott teljesen. Egyrészt minden korszakban meghatározó befolyást gyakorolt az oktatásra az a világnézeti, filozófiai alap, az az embereszmény, az a kultúra, amelynek a szolgálatát kívánták az iskolától. Emellett azonban már az ókori világban is megjelentek a tananyaggal közvetlenül foglalkozó elméletek. Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy alig volt olyan jelentős pedagógiai gondolkodó, aki ne vizsgálta volna az oktatás tartalmát. Sőt, elmondhatjuk, hogy a neveléstudomány rendszerint elsősorban ezekre az alapokra építkezett. Vissza