Előszó
1987 májusában tizenegyedik alkalommal rendeztük meg a tantervelméleti konferenciát az Országos Pedagógiai Intézetben. A konferencia iránt megnyilvánuló nagy érdeklődés egyik oka feltehetően témaválasztásunk aktualitása volt. A tanári önállóság és a tanterv olyan téma, amely az oktatás minden szintjén dolgozó szakembert érinti. Mai viszonyaink között pedagógust, szaktanácsadót, iskolaigazgatót, oktatással, oktatáspolitikával foglalkozó szakembert egyaránt kell, hogy foglalkoztasson ez a probléma. Erre való tekintettel, valamint az új oktatási törvény adta lehetőségre gondolva választottuk ezt a témát konferenciánk tárgyául. Ma az új oktatási törvény lehetőséget ad a helyi tantervek kidolgozására, tere ad a társadalmi környezet nem ahhoz, hogy felelően formálja, alakítsa a helyi igényeknek megfelelően az iskola cél- és feladatrendszerét.
Az oktatás minőségi fejlesztése érdekében pedig az oktatásban résztvevők szakmai kompetenciáját és autonómiáját kell fejleszteni. Ezért úgy véltük, hogy tanácskozásunk egy lehetőség lehet arra, hogy együttgondolkodással, tapasztalatátadással segítsük a törvény szellemének gyakorlati megvalósítását. A helyi tantervek kidolgozásához, fejlesztéséhez nem elegendő az elméleti útmutatás kidolgozása, szükség van a gyakorlati munkát végző pedagógusok kezdeményezőkészségére, aktivitására, szakmai kompetenciájára, autonómiájára, de a társadalmi környezet igényeinek felmérésére is. Az egésznapos konferencián elhangzott korreferátumok is ezt a széles skálát tükrözték. Az előadások sokoldalúan közelítették meg ezt a témát, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt hasznos gondolatokat, ötleteket tartalmaztak.
A konferencia sikere alapján reméljük, hogy a tantervelméleti tanácskozás referendumainak közreadásával számos hasznos információt juttathatunk el a pedagógia művelőinek széles táborához, és reméljük, hogy segíthetünk a téma továbbgondolását, az együttgondolkodást, az oktatás fejlesztése érdekében.
A szerkesztő
Vissza 
