Lakáskultúra 1999. január

Előszó

Részlet az újságból:
Lakáskultúra
Vágyak és tervek
Január, február - itt a nyár, vigasztalom magam a gyermekkor emlékfoszlányaiból felbukkanó versikével. Ámbátor, sajnos, a tempó ennél azért lassúbb ütemű. Mindenesetre, ismét egy új, reményteljes esztendő áll előttünk. Bizakodva tekinthetünk a ma még ismeretlen történések felé, s ezenközben mi másra is találnánk alkalmasnak az év első napját, mint a tervezgetésre. Bár az utóbbi időben számosan elkötelezték magukat a téli sportoknak, a többség azonban - hozzám hasonlóan - már alig várja a tavaszt, amely örök időktől fogva a megújulás jelképe. Amíg megérkezik, addig elüldögélünk otthonunk jó melegében, és ábrándozunk, tervezgetünk.
A január nem is való másra, mint hogy megfogalmazzuk reális, esetenként irreális vágyainkat. Mivel a zord idő és az ünnepi kiköltekezés által megviselt családi kassza is a négy fal közé kényszerít bennünket, lehetőségünk adódik szűk környezetünk alaposabb szemrevételezésére. S ha friss szemmel, a változtatásra nyitottan nézelődünk, könnyen kiderülhet, akad tennivalónk. Rájövünk például, hogy tovább igazán nem halaszthatjuk, lakásunk bizony, megérett a kifestésre. Esetleg áthúzhatnánk a már erősen megkopott garnitúrát. Sőt, jobban járunk talán, ha inkább újat vásárolunk, szebbet, divatosabbat. Lehetséges, hogy otthonunk felfrissítéséhez elegendő lesz csupán szőnyeget és függönyt cserélnünk. Döntést hozunk: ez évben mindenképpen megoldjuk a gyerekszoba praktikusabb berendezését, hiszen a kinőtt íróasztal alkalmatlan a karácsonyra kapott számítógép elhelyezésére. Szükség lenne még polcokra is, mivel az egyre szaporodó könyvtárnak sincs megoldva a sorsa, a kötetek kupacokban hevernek, szerte a lakásban.

Vissza