A szikra kipattant

Előszó

«Úrileány falusi úriházban tanulni szeretné a háztartást és annak minden ágát. Cserébe szívesen vállalna zeneoktatást, esetleg a német nyelv tanítását is. Szíves megkeresést B. É. Szombathely, Főpostára kér».
Ez A HIRDETÉS ötlött Gyarmathy Gáborné szemébe. Eltűnődött rajta, majd mégegyszer elolvasta. Aztán újra csak gondolkozott fölötte. Ez a hirdetés egészen szokatlanul hangzik. Milyen szerényen meghúzódik a többi között s mégis, mintha erősen kikívánkozna onnan.
Gyarmathyné, a régi világ nagyasszonya, elmerengett.
Hát manapság ilyesmi is lehetséges? Hát csakugyan akad leány, akinek ez eszébe jutott ebben az önző, egymással tülekedő, munkakerülő világban ? Ó, ha akadt egy, akkor bizonyára van több is, de azok talán nem mernek kezdeni. Vájjon milyen lehet az a leány, ki az első lépést meg merte tenni? A külseje akármilyen, a lelke szép lehet, mert nemes törekvések hevítik. Neki épen ilyen leányra van szüksége. De ha nem volna is, idevenné; jöjjön, tanuljon, itt kielégítheti tudásvágyát, mert nem szabad engedni, hogy ilyen szép igyekezet kárba vesszen. Mint egy világító szentjánosbogárka, úgy suhant ez a hirdetés a marakodó emberek fölött a levegőben; vájjon hányan látták meg a sötétségben? Hány leányszem csillant meg láttára?
Az öreg úrinő szelíden simogatta kezével az újságlapot, mintha annak az ismeretlen leánynak az arca lett volna. Azután letette a reggeliző-asztalra s öregesen apró léptekkel ment fia dolgozószobája felé. Jóságos arcán szelíd mosolylyal kukkantott be az ajtón.
- Nem zavarlak, fiam? Vissza