Az Evangyéliom vértanui

Előszó

E könyvecske érdemes szerzője arra kért, hogy ajánlást irjak művéhez. Megeszem édes örömest, bár jól tudom, hogy minden munka maga magát ajánlja legjobban. - De megteszem, mert magában a felszólitásban ama szellemi közösség, egység s testvériség érzetének megnyilatkozását látom, a mely hitvalló és vértanu apáinkat egykoron jó és balsorsban mindég áthatotta, egybefüzte. Mikor a gályarabságból kiszabadított evangyéliomi lelkészek megmentőjüknek Ruyter admiralisnak hajójára léptek, ez a haló poraiban is örökre áldott nemes és nagy lelkü férfiú többek közt eme szavakat intézte hozzájuk: " Eddig együtt szenvedtetek, ezentul együtt dolgozzatok!" És együtt dolgoztak. - Hitvalló őseinknek méltalan utódai volnánk, ha mi az ő közös munkájukat és nemes harczukat közösen folytatni vonakodnánk. Vajha e könyvecske ezt a meggyőződést evangyéliomi protestáns anyaszentegyházunk minden egyes tagjában meggyökereztetné! - Vajha az apáknak szivét a fiakhoz fordítaná! - Ez lenne Balogh Elemért hittestvérem és barátom könyvecskéjének legjobb, Isten lelkével az élők szivébe írt ajánlása, ez lenne az ő valóban kiváló buzgóságának, sok s nagy fáradozásának legszebb s legédesebb jutalma. És én meg vagyok arról győződve, hogy emez ajánlás és jutalom el nem marad. Egyházunknak gyászos évtizedét evangyéliomi népünk számára az övénél hivatottabb kéz nem jelenítette meg. Odaadó szeretettel, szinte aprólékos gonddal gyüjtötte össze ő itthon és külföldön a szerte szórt adatokat s a hitvallóink s vértanúink lelkét szólaltatja meg és beszélteti hozzánk! S a mellékelt korhű képecskéket nézve, szinte szemeink előtt vonulnak el s mélyen lelkünkbe vésődnek ama megrendítő, hitben s egyházszeretetben erősítő gyászos események. Vissza