Dallam 5 akkordra

Előszó

A Dallam öt akkordra versösszeállítás öt szombathelyi költő kísérletező szándékának eleven bizonyítéka. Valami olyasmiért mennek világgá az összeesküdött papírlapokon, ami különbözik a megszokott antológiák ösvényeitől, nem sejtvén annak utolérhető vagy utolérhetetlen buktatóit.
A szándék mégsem megmagyarázhatatlan. Vállalható-e a majdnem vállalhatatlan? Összegyűjthető-e egyetlen tetten érhető rendbe az öt különböző világ? Miféle rezdülések teremthetnek harmóniát vagy éppen dallamot az ugyanaz másként értelmezése kottalapjain?
Csupa olyan kérdés, melynek megválaszolásáért eggyé köttették egymást. Emiatt lehet természetes e név nélküli azonosulás.
Öt ember egyazon úton, csak más-más lábbelit viselve..
Eltévedt mondatok a minden égtájat föllelő szavakból. S a nyomon alig követhető képzeletbeli egyenesre fölfűzött kaláris illik-e ékként bármelyikükre is? Mintha kölcsönruhában járnának, ami ha nem is vasalt, mégis tisztára mosott.
Mit adhat mégis így ez az egycsendülésű gyűjtemény?
Halk dallamot? Veszett csörömpölést?
Talán csak igazolást arról, hogy a legfontosabbnak megtapasztalt érzések, ha nem is ugyanúgy, de ugyanazon utat koptatják. Igazolást a szépségről, az örömről, a fájdalomról. Üzenetet a tisztesség picivé zsugorodott birodalmából, még akkor is, ha nem azonos, csupán egyértelműen kirajzolt kontúrok határolják.
A szándék így lehet nyilvánvaló. Hisz létezhet olyan hangszer, ami képes megpendíteni az emberhangok két pont közé feszített húrjait. Vissza