Fülszöveg
Tíz éve van annak, hogy Haynal Imre, az európai hírű orvosprofesszor meghalt. Ha könyvünk kiadásával három évet vártunk volna, születésének századik évfordulójára hivatkozhatnánk. Dehát érdemes évszámokba kapaszkodnunk most, amikor már nem is az évek rohannak, hanem a hónapok, a hetek?
Egy megalázott, politikai szólamoknak kiszolgáltatott nemzedék búcsúestjén vagyunk. Hányan vannak - hány százan, ezren! -, akiket nem volna szabad elfelejtenünk? Hiszen a köszönetünk még azoknak is kijárna, akik a parancsuralom idején összeszorított szájjal hallgatni mertek.
Haynal Imre nemcsak hallgatni mert. "Isten fizesse meg!" - harsogta minden forintért, amely a Szervita téri templom kijáratánál a perselytányérba hullt. A perselyt ő tartotta, a Szentkirály utcai belklinika tudós tanára, 1948 nyarán. Egy életen át ez a "párbajra hívó" bátorság jellemezte. A kihívott Rendszerek egyike végül 1958-ban, Kádár János megfogalmazásában ítélte szakmai halálra: "Önnek nem volt joga ahhoz, hogy...
Tovább
Fülszöveg
Tíz éve van annak, hogy Haynal Imre, az európai hírű orvosprofesszor meghalt. Ha könyvünk kiadásával három évet vártunk volna, születésének századik évfordulójára hivatkozhatnánk. Dehát érdemes évszámokba kapaszkodnunk most, amikor már nem is az évek rohannak, hanem a hónapok, a hetek?
Egy megalázott, politikai szólamoknak kiszolgáltatott nemzedék búcsúestjén vagyunk. Hányan vannak - hány százan, ezren! -, akiket nem volna szabad elfelejtenünk? Hiszen a köszönetünk még azoknak is kijárna, akik a parancsuralom idején összeszorított szájjal hallgatni mertek.
Haynal Imre nemcsak hallgatni mert. "Isten fizesse meg!" - harsogta minden forintért, amely a Szervita téri templom kijáratánál a perselytányérba hullt. A perselyt ő tartotta, a Szentkirály utcai belklinika tudós tanára, 1948 nyarán. Egy életen át ez a "párbajra hívó" bátorság jellemezte. A kihívott Rendszerek egyike végül 1958-ban, Kádár János megfogalmazásában ítélte szakmai halálra: "Önnek nem volt joga ahhoz, hogy tanítványai lelkét mérgezze."
Megtört aggastyán fényképe áll a borítólapon. Azt a múltat szeretném fölidézni, amelyet ez a fénykép lezár.
A könyv sok kiadatlan, ismeretlen dokumentumot mutat be, így Haynal Imre naplójegyzeteit az első világháborúból, az ötvenes években róla fogalmazott káderjelentéseket, levélváltását Kádár Jánossal stb. Öt visszaemlékezést is közlünk olyan emberek tollából, akik éveken, évtizedeken át éltek az "öreg" környezetében.
A három orvos közül Szemere Pál tanítványa, később tanársegéde volt; ma a Budapesti Orvostovábbképző Intézet klinikáján egyetemi tanár. Balogh László orvostanhallgató korában Haynal Imrénél lakott, ahol szokás volt arra érdemes medikusoknak egy szobát átengedni. Láng István Haynal professzor munkatársa volt a Rókus-kórházban, később adjunktusa és odaadó híve a kolozsvári egyetemi klinikán.
A két testvér-írót, Domahidy Andrást és Miklóst szoros családi szál fűzte Imre bátyjukhoz: anyjuk Haynal Imre feleségének a nővére volt. Ausztráliából és Svájcból, emigrációs lakóhelyükről gyűjtötték össze a hajdani évek és a késői hazalátogatások emlékeit.
A könyv összeállításához kortársak leveleinek tucatja adott hiteles, megható segítséget. A dokumentumok túlnyomó részét Haynal András, a genfi egyetem pszichiáter professzora - Haynal Imre fia - teremtette elő.
Vissza 
