Kiúttalan utakon

Előszó

Munkámban a két háború közötti korszak egyik irodalmi irányzatát, a katasztrofizmust mutatom be, összehasonlító módszerrel vizsgálva az irányzatnak a közép- és kelet-európai irodalmakban kimutatható vonulatát, ezen belül elsősorban prózáját. A műelemzések törzsét a lengyel és az orosz irodalom adja, de kitekintek más, a térséghez tartozó irodalmakra (elsősorban a magyarra és a csehre) is.
A tárgyalt nemzeti irodalmakat a régió fogalma segítségével tipologizálhatjuk. A régió, mint Zsirmunszkij óta tudjuk, történetileg változó kategória. Olyan belsőleg továbbtagolható típus, amely koronként más és más nemzeti irodalmakat foglal magába.
A régió elnevezését illetően az irodalomtörténet-írásunkban az utóbbi évtizedekben - mindenekelőtt Bojtár Endre munkái nyomán - általánossá vált terminológiát alkalmazva Közép- és Kelet-Európáról beszélek. Tárgyalt korszakunkban az orosz irodalom képviseli a kelet-európai irodalmi fejlődés típusát, a lengyel (a cseh, a magyar) pedig a közép-európaiét. A lengyel és az orosz irodalom adott korszakbeli jelenségeinek összehasonlítása révén a térség történelmét érintő lényeges összefüggések tárulhatnak fel. Túl ezen, munkám céljának tekintem azt is, hogy az irodalom tükrében mutassa be, milyen cselekvési lehetőségeket kínált a történelem az itt élő egyénnek nemcsak régiónk, de egész Európa történelmének egyik legkritikusabb időszakában.
A dolgozatban tárgyalt korszakra, a harmincas évek irodalmi jelenségeire a szakirodalomban nincs egységes elnevezés. Az általam ismert irodalomtörténeti munkák többsége az avantgárd utáni korszakot vagy nemzedéki felosztásban tárgyalja (ezt a gyakorlatot követi a magyar irodalomtörténet), vagy „neo-" előtagú irányzati elnevezésekkel írja le.
így jár el az általam katasztrofistának nevezett irodalommal szemben Wieslaw Pawel Szymanski, amikor az irányzatra a neoszimbolizmus elnevezést alkalmazza. Az angolszász szakirodalomban a katasztrofizmushoz sorolható jelenségeket az apokaliptikus irodalom4 összefoglaló névvel emlegetik, amely azonban meglehetősen leszűkíti a tárgyalt jelenségek értelmezését, hiszen egyértelműen a bibliai előképre utal. Vissza