Kukori receptkönyv

Előszó

Kedves Olvasó!
Azt tartják, hogy a magyar ember szeret jókat enni-inni. S miért is ne szeretne, hiszen a test jóízű étellel való táplálása igencsak élvezetes, a helyes étrend szerint táplált egészséges test pedig hű és megbízható szolgája a benne lakozó léleknek. Így van ez még akkor is, ha az étkezési szokások az utóbbi évtizedekben erősen megváltoztak, s ugyancsak nehéz lenne egy nevezőre hozni a mai nagyvárosi háziasszonyt és a múlt századforduló gazdasszonyát a tekintetben, hogy mi a család helyes és egészséges táplálásának a zsinórmértéke. Abban viszont talán már könnyebben megegyeznének, hogy milyen ízűnek is kell lennie az ételnek ahhoz, hogy fogyasztása nemcsak a szervezet biológiai szükségleteit elégítse ki, hanem emellett még élvezetes is legyen az ember számára. A makkon nevelt disznó, a tyúkudvaron kapirgáló csirke, a friss füvet legelésző bárány húsának íze valószínűleg mindkét kor konyhaművészetben járatos szakácsának kedvére lenne, legfeljebb a mai háziasszony állna kicsit tanácstalanul zamatos ízekre áhítozó családja előtt: honnan vegyen ő ilyen húst?
Nos, van egy jó hírünk a finomságokra áhítozóknak: a Kukori-boltok hálózata a XXI. század elején már szokatlan házias ízeket kínálja a vásárlónak. A boltjainkban kapható szárnyashúsokból ma is ugyanolyan kiváló paprikás, vagy rántott csirke készíthető, mint amilyet annak idején a nagymama főzött. Külön öröm, hogy ehhez nem kell hajnalban kelni, nem kell saját kezűleg elvágni az ebédnekvaló nyakát: elég betérni a legközelebbi Kukori-boltba. Aki nem hiszi, annak csak azt ajánlhatjuk, hogy felhasználva a könyvünkben összegyűjtött recepteket, kóstolja meg a Kukori-csirkét. Aki pedig hisz, nemcsak nekünk, hanem a saját ízlelőbimbóinak, annak pedig felfedjük az ízek titkát. Eláruljuk, hogy mindezt hogyan csináljuk, mi az a saját magunk által kikísérletezett eljárás, amivel olyan csirkét tudunk istállóinkban nevelni, aminek íze vetélkedik a falusi házak oldalában kapirgáló társaiéval. Vissza