A Hévízi-tó kálváriája egy orvos szemével III.

Fülszöveg

Mindhárom kötetben nyomon követhető a dezinformációs tendencia a legfelső pártállami szinten. Rákosi 1955-ben BAUXIT fedőnévvel látta el a pécsi uránbányát és a SZU-val kötött szerződést. 1957-ben Kádár és Münnich engedélyt kértek a uránbányászat elnevezés használatára, továbbá arra, hogy a szerény térítési díj magyar bankba legyen átutalva. 1956. december 12-én készült egy összefoglaló anyag nem hivatalos minősítéssel ellátva. Ez a realitás talaján próbál javaslatot tenni a kialakult helyzet lehetséges megoldására.
Az anyagot a legfelső szintű vezetők valamennyien ismerték. Magyar érdekekért bátran kiálló vezetők regnálása esetén az anyag kiindulásul szolgálhatott volna egy szerény modus vivendi megteremtéséhez a két fél között.
Kormányunk 1959-ben jelenti a SZU vezetőinek, hogy a téeszszervezést befejeztük. Eredmény: a nemzeti jövedelemből az addigi 2% helyett 7%-kal kell támogatni a falvaikat elhagyókat. Áruszállításért és kölcsönért könyörgünk, de mit tudunk felajánlani ellentételezésül?
A Szerző bemutatja az ügynökhálózat működését is az érintett területeken. De miért folyik a küzdelem huszonkét év eltelte után is a szerző és ellenfele, Kapolyi úr között? Kapolyi akadémikus és Alföldi professzor 2007-ben megjelentetett könyvükben természeti kincseink vészhelyzetéért nem a bányászati vízemelést teszik felelőssé, hanem Hévíz lakóit: ők ; eresztették meg a csapokat és folyatták el a vizet! Kapolyi úr adatai szerint - a víz alóli bányászkodás megszüntetése miatt - több százmilliónyi veszteség érte az országot. S mindezért kit terhel a felelősség? A Szerzőt a parancs megtagadásáért és a víz alóli bányászat által okozott nem létező kárral történő riogatásért.
A Szerző jelen kötetében hivatalos dokumentumokkal cáfolja az ellene felhozott vádakat, és ma is vállalja a felelősséget minden cselekedetéért. Mindezt személyesen, nem bújva semmiféle testület döntése mögé. Kiemeli, hogy soha nem a föld mélyén becsülettel dolgozó bányászati szakemberek ellen harcolt, hanem a barikád túloldalán a nemzetközi szerződéseket ilyen módon megkötő legfelső vezetők, valamint a víz alóli bányászkodást szabadalmaztató minisztériumi és bányavezérek ellen. Vissza