Ujabb felolvasások az ember őstörténetéről nyomozva a magyar nyelvben

Előszó

Nem az ember őstörténetéről közlött mult évi füzetem sikere buzdít arra, hogy annak folytatásaként ez ujabb füzetben adjak a bennem élő s munkáló szellemnek ujabb kifejezést, ó nem! Korántsem! Csupán erős meggyőződésem, bizodalmam, czélom jó, igaz, szép s mindenekelőtt hazafias volta iránt ujjmutatását követem; mely rendeli, hogy tántorithatlanul küzdve törtessek megkezdett ügyemben előbbre és előbbre . . .
S itt, hogy nagy sebtében félre ne értessem, eleve kimondom, miként ezzel korántsem óhajtok panaszkodni: a magam részéről nagyon kevéssel beérem; s ha tán szokatlanul foghat kiesni: ezen sorokban épen a tudós világ iránt táplált elismerő érzelmemnek kivánok kifejezést adni azon jóindulatu hallgatagsága miatt, melylyel az úttörés nehezékeit, békóit nagyonis magán viselő fentjelzett füzetemre nem reflektálni kegyeskedett . . . Mert, noha sok nem hallott s nem képlett uj eszme, feltevés s tudományos kép van ott összegalyabítva, hiába, ezek inkább merész problémák fejtegetései, mintsem elmozdithatlan álló szilárd axiómák behistúni sziklája . . .
Szóval, szokatlan módon - mint mondám - nem e jelen szerényke munkácskám ajánlgatom a nyájas olvasónak!... Vissza