Genius Loci

Előszó

Genius Loci. Hamarosan kiderül: ez a két szó kulcs Schäffer Zsuzsa albumához, amely régen várt összegzés, budapesti fényképeiből válogatott gyűjtemény. Évtizedes felvételek találkoznak az album lapjain. Erről születésük időpontja árulkodik, különben tartalmilag, formailag egyívásúak. Jellemzésükre ismételni tudom, amit régebben írtam: a fényképeken mindenütt rend, nyugalom, kiegyensúlyozottság. Visszafogott, finom, bensőséges hangulat árad belőlük, és néha szelíd játékosság. Gyanakszom: Schäffer Zsuzsa alkalmasint nem is Budapestet szereti, hanem a Király utcát, a Bem rakpartot, a Pala utcát, az Ó utcát, a Duna-korzót, meg a fákat, bokrokat, kandelábereket, tűzfalakat. Na, de ideje visszatérni a címre. Schäffer Zsuzsának fontos a helyszín (loci). Ha a főváros térképén körzőnk hegyét Schäffer Zsuzsa otthonánál leszúrjuk, és viszonylag nagy sugarú kört rajzolunk, akkor valamennyi fénykép helyszínét bekerítettük. Ha e helyeket sorjában fölkeressük, kiderül: a közhellyé koptatott látványosságok őt hidegen hagyják. Számos helyszínnel azonban meghitt viszonyban van, ahová, évek múltával vissza-visszatér. Fényképei jellegzetes stílusának alapja szokatlan látásmódja. Jellemző, ahogy a látványt megbontó, zavaró nehézségeket (magasba húzódó vezetékek, ormótlan épületek stb.), amiket más fotográfus, ha teheti, kikerüli, ő beépíti a fényképbe, sőt, néha arra alapozva születik meg a felvétel. Így, az előttünk rejtve maradt, pedig valóságos részletekből születtek emlékezetes művei. És máris a helyhez kötődő szellemről (genius) van szó, ami ott lebeg a felvételeken, érezzük, de a szavak elől elillan. Fényképei meseszerűek: érződik rajtuk a főváros sajátos légköre, megejtő hangulata, miként a mesében a rút békává varázsolt királyfi a királylánynak köszönhetően lesz ismét daliás ifjú.

Gera Mihály Vissza