Molnár Mikus Magdolna magyarnótái II.

Fülszöveg

Még azt mondják a magyarnóta "jóakarói", hogy ma már nem születnek új nóták. És íme, a tisztelt, kedves nótás barátunk kezében egy új szerző, új nótákat tartalmazó kottás füzete. Tehát nem csak új nóták születnek a régi szerzőktől, de új szerzőket is avatunk, nem is ritkán.
A tisztelt olvasó azonnal észre fogja venni, hogy friss szelek fújdogálnak, friss gondolatok, friss tálalása mutatkozik meg e nóták szövegeiben.
Molnár Györgyné, Mikus Magdolna egészen váratlanul emelkedett a felszínre, s mutatta meg oroszlánkörmeit. Pedig itt élt eddig is köztünk Szegeden, de mint a búvópatak, rejtőzködve, bátortalan igen rokonszenves szerénységgel. Sokan, sokszor mondták már, hogy a tehetség előbb-utóbb megmutatkozik. Sajnos, sokszor - mint ez esetben is - valamiféle megrázkódtatás képes megmozgatni az alvó szellemet. S lám, a bánat, a szomorúság alkotásra bírta. Természetesen, - ahogy mondják - csiszolatlan gyémánt volt, de a szerető segítség, mellyel a szegedi szerzők némelyike igyekezett kihozni belőle, felszínre hozni a lelke mélyén meglévő érzéseket szavakba, versekbe, nótaszövegekbe öltöztetve, képes legyen a nótakincs gazdagítására, sikeres volt.
Sok-sok év tapasztalata íratja le velem azt, hogy M. Mikus Magdolna még nagyon sok, szép, értékes szöveggel ajándékozhatja meg az érzékeny lelkű nótaszerzőket. Szívből ajánlom ezért zeneszerző kollégáimnak és barátaimnak. Minden bizonnyal jó eredményt hozhat az alkotó kapcsolat.
Szívből ajánlom Molnárné Mikus Magdolna nótáit szeretve tisztelt énekművészeinknek, zenészeinknek, és nem utolsó sorban a szépre és jóra áhítozó nótaszerető közönségünknek.

Szeged, 2003. január

Dr. Kikli Tivadar
a MAOE és a szegedi nótaegyesület díszelnöke
Dankó-díjas zeneszerző Vissza