Bangha Béla élete és műve (Tiltólistás kötet)

Előszó

A tudományos szabályoknak és szokásoknak megfelelően először is bocsánatot kellene kérnem, vagy legalább is hosszú magyarázatokkal elfogadhatóvá tennem, hogy egy elköltözött kortársról ilyen korán, alig egy évvel a halála után már életrajzot merek írni. Azt szokták ugyanis mondani, hogy ilyenkor még nincs meg a kellő történelmi távlat az események mérlegelésére és értékelésére; az emlékek még túl élénkek s a barátság vagy ellenszenv, amellyel az élővel szemben viselkedtünk, indokolatlan rajongássá vagy személyes bosszúvá fajul. Más az élő ember, akivel testi közelségben éltünk s ezért hatása alól még sokáig nem tudunk szabadulni, s más a történelmi alak, akinek jelentőségét hidegen, tárgyilagosan és érzelmek nélkül kell lemérni!
Én mégis úgy érzem, hogy ezt a Bangha-életrajzot azonnal s a kortárs szemével, ítéletével és hangulatával kellett megírnom; úgy, ahogy én és mások látták, ahogy az életünkbe formálóan és döntően belépett s azokkal az érzelmekkel, amelyek az élő személyt szokták körülhullámozni.
A nélkül, hogy kesztyűt akarnék dobni a történelemtudomány alapelveinek és módszereinek s akár a legtávolabbról is befolyásolni akarnám a későbbi történelmi ítélet lehetőségét és szükségességét, el kell mondanom, hogy felfogásom szerint kétféle történelem van. Az egyik csak az élőkre, a másik kizárólag az utókorra tartozik! Vissza