Híreket mondunk... I.

Előszó

"Néhány éven belül minden nagy nemzet képes lesz arra, hogy saját, űrbe telepített rádió és tv adót létesítsen - vagy béreljen -, amely jóminőségű műsort képes sugározni az egész bolygóra... A globális tv és rádió megjelenése véget vet, jóban vagy rosszban, annak a kulturális és politikai elszigeteltségnek, amely még mindig fennáll az egész - világon, a nagyvárosoktól eltekintve. Én, aki sokat utaztam az Egyesült Államokban, sokáig meg voltam rémülve attól az intellektuális vákuumtól, amelyben az ember elmerül, mihelyt kikerül New York, San Francisco, Boston, Chicago és néhány más oázis körzetéből. Milyen gyakran töltöttem meddő órákat olyan helyeken, mint Skunksville, brrr!, keresve a New York Times egyetlen számát, hogy megtudjam, mi történik éppen a földgolyón. És ami az éter hullámait illeti, kevés kínosabb tapasztalat van, mint Délen végigkutatni a rádiósávokat, különösen egy vasárnap reggelen. Angliában legalább az ember soha nincs távol a civilizációtól /azaz, a BBC harmadik programjától!/."
Clarke "A jövő körvonalai" című művében több évvel ezelőtt írta e sorokat - még a Telstar és a Molnyija fellövése előtt, amelyek már "űrbe telepített adók". A rádió és a tv óriási fejlődésen megy keresztül és ez a fejlődés nemcsak technikai: az információ bővítését, javítását szinte minden rádió és tv egyik főfeladatának tartja. Az információk, hírek száma az utóbbi években hallatlanul megnövekedett: nem csoda, a világ "kitágult". Tizenöt-húsz évvel ezelőtt az európai vagy az amerikai földrészre például igen kevés afrikai hír jutott el - nem is elsősorban a technika alacsonyabb foka miatt, hanem azért, mert hír-értéke, jelentősége kisebb volt, illetve még nem ismerték fel eléggé az ottani események, mozgások jelentőségét - ma pedig már egyre nagyobb számban jelentkeznek a földgolyón kívül játszódó eseményekről szóló hírek is. Vissza