Előszó
Tisztelt Olvasó!
Nagy örömmel bocsátom útjára e kötetet, amely méltón tükrözi egyházmegyénk szellemiségét, alkotásait. Egyházi és világi emberek tesznek tanúságot Zichy Gyula püspökről, akinek nem csak személyisége, de egész élete is a szeretetet sugározta embertársai felé. Jelmondata - „.Szeressétek egymást' - ugyan minket szólít fel, mégis az első példaadó és ennek gyakorlója ő maga volt.
A jelen kötet is bizonyítja, hogy büszkén vállalhatjuk egyházmegyénk múltját, mely olyan elődöket hordoz, akik áldozatok, nehézségek, bonyolult társadalmi helyzetek ellenére is képesek voltak maradandót alkotni, mind egyházi, mind kulturális és társadalmi téren.
Zichy Gyulát 1905-ben, 35 évesen nevezték ki pécsi püspöknek és (Szent) X. Pius pápa szentelte fel Rómában, ahol szolgálattevő kamarásként működött.
Hamarosan bekapcsolódott a város életébe és hívei lelki szükségleteinek kielégítése mellett gondja volt a városra is. Rendezte a püspöki palota környezetét, bérházakat építtetett, létrehozta és megépíttette a Pius főgimnáziumot és kollégiumot, a Klimo Könyvtár használatba adásával pedig, jelentős szerepet vállalt az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre való költöztetésében. Több elemi iskolát létesített és fejlesztette az egyházmegyei tanítás ügyét.
Részt vett a város társadalmi életében, erkölcsileg és anyagilag is támogatott minden nemes mozgalmat, minden körülmények között kitüntetett figyelemmel viseltetett a szegényekkel. Rokonszenves, szerény és puritán életével az itt élők szívébe zárta magát. A majd egy évtizedes építő munkáját a háború és az azt követő szerb megszállás törte ketté. Ekkor módjában állt volna távozni a megszállt területről, de híveit és egyházmegyéjét nem hagyta magára a megpróbáltatásokkal teli időszakban sem. Inkább elszenvedte a megaláztatásokat, híveit kitartásra buzdította és többször vezetett követséget a megszállókhoz.
Húszéves püspöksége alatt a város és egyházmegyéje teljes szeretetét élvezte társadalmi rangra és hovatartozás nélkül. Működése során egymás megbecsülésére, támogatására, szeretetére és Krisztus követésére biztatta az embereket, mert úgy vélte csak ez vezet egy jobb magyar jövőhöz. Távozásakor, 1926-ban a hívek a következőkkel búcsúztak főpásztoruktól: „De azért mindenki érzi, hogy Pécs városa és a pécsi egyházmegye örökké adósa fog maradni. Ezt az adósságot a rá való soha meg nem szűnő emlékezéssel és fennkölt személye iránt érzett szeretetünk ápolásával fogjuk törlesztgetni."
Az itt közölt tanulmányok számos részlete, leírása hasznosítható a lelkipásztori és tudományos munkában. A Zichy - konferencián elhangzott előadásokat most írott formában ajánlom a tisztelt olvasó figyelmébe.
Pécs, 2007. húsvétján
Mayer Mihály megyés püspök
Vissza 
