Dokumentumok a szatmári béke történetéhez

Előszó

A szatmári béke a magyar történelem azon eseményei közé tartozik, amelyeknek értékelése és megítélése mindmáig nem jutott nyugvópontra sem a történettudományban, sem a közvéleményben. Annak ellenére így van, hogy a békekötés előzményeire, lefolyására viszonylag elégséges forrásanyag van publikálva, a főleg értékelésbeli vita nyilván csak akkor fog megszűnni, ha további forrásokat sikerül feltárni. Ennek a kiadványnak is éppen az a célja, hogy gyarapítsa a témára vonatkozó dokumentumok kiadását. Közöttük is fontosnak tartjuk a béke megkötésében kiemelkedő szerepet játszó két személy, Károlyi Sándor és Pálffy János leveleit. Ezek egy része történetírásunk által ismert volt, de most jelennek meg először teljes terjedelmükben. A nem kevés forráskiadvány közül kettőt alapműnek kell tekintenünk a szatmári béke történetére. Az egyik Pulay János munkája, a Szatmári békesség.1 A szerző Pálffy titkára volt és könyvét az események alatt és közvetlenül utána gyűjtött dokumentumok és természetesen személyes élményei alapján írta meg. Összesen 68 levelet, dokumentumot közöl 1710. november 17-dikétől (Pálffynak Károlyihoz írt levelétől) egészen III. Károlynak Barcelonából 1711. július 31-dikén Pálffyhoz intézett köszönő iratáig. Pulaynak Károlyi is segítséget nyújtott, levéltárából számos dokumentumot bocsátott a szerző rendelkezésére, amelyek sok más, fontos kiadatlan irattal együtt még mindig külön csomóban találhatók a Károlyi-nemzetség levéltárában. Ezek közül többet is beválogattunk ebbe a kiadványba. Vissza