Deák Beke Éva textilművész

Előszó

Az ezerkilencszázötvenes évek végén, ezerkilencszázhatvanas évek elején, amikor Deák Ferencné, született Beke Éva (a továbbiakban: Deák Beke Éva) főiskolai tanulmányait végezte, a kolozsvári Művészeti Egyetem a magyar művészeti felsőoktatás második számú intézménye volt a budapesti Képzőművészeti Főiskola mögött. A két világháború közötti erdélyi művészeti élet meghatározó személyisége, Szolnay Sándor (1893-1950) tervezete alapján 1948-ban létesített Magyar Művészeti Intézet rektora, Kovács Zoltán, a Művészet Érdemes Mestere (1913-2001), majd a magyar és román tagozat összevonását követően a Ion Andreescu (1850-1882), tizenkilencedik századi bukaresti festőről elnevezett Képzőművészeti Főiskola tanulmányi igazgatójaként olyan oktatói karra bízta a művészképzés felelősségét, amelynek tagjai bárhol Európában szerepet kaphattak volna az akadémiai tanszékeken. (Mint ahogy néhány Nyugatra kivándorolt tanítványuk révén ez be is igazolódott.) Átmenetileg az akkor már nemzetközi sikereiről ismert Zsögödi Nagy Imre (1893-1976), a Művészet Érdemes Mestere (Aba Nóvák Vilmos barátja, aki egyébként Szőnyi Istvánnal együtt Kovács Zoltán tanára volt) is katedrát kapott, viszont egészen nyugdíjba vonulásukig vagy halálukig fémjelezték alkotói és pedagógiai tevékenységükkel az intézmény rangját az 1925-ben alapított első erdélyi Szépművészeti Főiskola, a legendás Belle Arte végzettjei: Mohy Sándor (1902-2001), Kos András (1914) és Szervátiusz Jenő Érdemes Művész (1903-1983), akire nemrég a Magyar Örökség Díjával emlékezett a művészvilág, valamint a budapesti és részben bukaresti tanulmányaikból frissiben hazatért Miklóssy Gábor, a Művészet Érdemes Mestere (1912-1998), a tragikusan és korán elhunyt Kádár Tibor (1919-1962), Cs. Erdős Tibor (1914), Vetro Artúr (1919-1992), Abodi Nagy Béla (1918), Bene / József (1903-1986) Érdemes Művész, Feszt László (1930) és mások. De fiatalabb mestereket is sorolhatnánk, akik Kolozsváron végeztek, s tehetségük és tudásuk szerint a katedrák várományosai lehettek volna.
A felsőfokú művészeti oktatás második világháború utáni európai trendjének megfelelően Romániában is a három alapvető képzőművészeti ágazat (festészet, szobrászat, grafika) dominanciája érvényesült, de - bár elnevezésében nem szerepelt - a kolozsvári főiskola programjába, tanmenetébe a kezdetektől szervesen beépültek az iparművészeti szakok: a belépítészet, a textilművészet, majd a művészi kerámia és a dizájn.
Deák Beke Éva az erdélyi művésznevelésben szintén kiemelt feladatot teljesítő Marosvásárhelyi Művészeti Líceum grafikai osztályából 1957-ben felvételizik a textilművészeti szakra. De hát Bordi András (1905-1989) vagy Nagy Pál (1929-1979) irányításával rajzolni tanulni annyit jelentett, mint tehetséged forrásaira rátalálni, s bármilyen képző- vagy iparművészeti pályán biztonságosan haladni a siker és kiteljesülés felé. Hiszen Deák Beke Eva rajzosztálytársai közül ugyancsak textiles lett Török Erzsébet (Székelyudvarhely), de például Gergely István (Kolozsvár) és Jecza Péter (Temesvár) karakteresen különböző, kiváló szobrászokként hasznosítják Bordi csontig hatoló rajzi anatómiáját. Vissza