Látlelet

Fülszöveg

Banos János jó adottságokkal rendelkező, rokonszenves fiatal költő. Szabad asszociációkat, kicsit szürrealisztikus, szép költői képeket hömpölyögtető, soroló szabad verseiben többnyire állapotrajzokat, léthelyzeteket, hangulatokat és közérzeteket vázol, emberi kapcsolatokat vizsgál, önmaga sorsának, mibenlétének, feladatának meghatározására törekszik, vagy éppen az itt és most, ebben a hazában, ebben a társadalomban való létezés közérdekű problémáit feszegeti. Az otthontól elszakadás fájdalmát, magányát és szerelmét megvalló írásait jól egészítik ki azok, amelyekben a fővárosi életbe való beilleszkedés nehézségeit, a hétköznapok sivárságát fogalmazza meg, vagy amelyekben a munka embert formáló erejétől, a házború iszonyatáról és veszélyéről, a társadalmi viszonyaink és lehetőségeink ellentmondásos voltáról beszél felelősségteljesen, igényesen és hitelesen.
Gyerekkoromban rejtélyes történeteket hallgattam az ecsegi várról. Kis váracska volt, valójában a bujáki kisegítő társa. s Füzér Ilona a várkapitány. A várat - állítólag - alagút kötötte össze a két kilométernyire levő bujákival, illetve a falu közepén álló templommal, amelynek tornya akkor még őrtoronyként szolgált. A toronyból pedig a patakra vitt volna a titkos út, a vízellátás biztosítására - egy arra vezető alagútdarabkába én is leereszkedtem egyszer.
Szülőfalum, Ecseg, kicsi palóc település. Enyhe lejtésű dombok s meredek hegyek övezik. A hegyek közül a Bézma a legnagyobb, több mint ötszáz méterrel magasodik a falu fölé. A szülői házat - fehérre meszelt falaival s barna ablakaival - a gyerekkor őrizte meg nekem. Azóta, bár ha még áll is, átfestette a jelenkor.
A harangozó fiaként részem volt sok olyan élményben, amely nem adatik meg mindenkinek. Igaz, elég nagy árat kellett fizetnem érte: életre szóló keserűséget okoztak az előítéletek. S mégis, tizennégy évesen már Budapesten s a gumigyárban az az erkölcsi tartás segített át az elszakadás nehéz évein, amit otthonról hoztam. Ebből merítek ma is. 1952-ben születtem.
Banos János Vissza