Aki szelet vet...

Fülszöveg

Fedák Sári négy évtizeddel ezelőtt állt utoljára reflektorfényben. Utolsó nyilvános szereplése a Markó utcában zajlott le, ahol háborús bűnperében vádlottként kellett az igazságszolgáltatással szembenéznie. Ez volt élete legnehezebb szerepe, amelyhez semmiféle írói szöveg nem állt rendelkezésére... Büntetése letöltése után még kilenc esztendő volt hátra a végleges és visszavonhatatlan távozásig. Századunk első felének legnevezetesebb női közéleti szereplője volt . Senkiről sem beszéltek és írtak annyit széles e hazában, mint éppen róla. Zsolt Béla szerint: "ő volt az, a ki a színészi magánéletkultusz irodalmát Magyarországon életre keltette, és első virágzása útján elindította." Szélsőségekre hajlamos természete folyton kényes és bonyolult helyzetekbe sodorta, se szeri, se száma privát háborúskodásainak. Fedák Sári volt a századfordulót követő évek nevezetes "primadonnaháborújának" egyik hadviselő fele, színigazgatók bálványozták, és rettegtek haragjától, újságírók hada leste mindig szenzációszámba menő szeszélyeit. Egyes kritikusok magasztalták tehetségét, mások fanyalogtak, de a közönség tódult az előadásokra... és Fedák gondoskodott róla, hogy ne lanyhuljon az érdeklődés. Ha a politikai színtéren kínáltak számára szerepet, akkor ott jelent meg: kiállt a Tanácsköztársaság mellett, majd éles fordulattal a hazai szélsőjobbhoz csatlakozott. Ez az út azután egyenesen a nyilas mozgalomig vezetett... De mi van a két véglet között? Bános Tibor arra vállakozott, hogy e különös ember és művész kalandjait, életének epizódjait, jellemének változásait nyomon kövesse, és hiteles dokumentumok segítségével megrajzolja. Vissza