Uriel (dedikált példány)

Fülszöveg

Uriel da Costa történetének alig van feldolgozása a világirodalomban, sorsát, tragédiáját nálunk nem ismerik. Pedig élete minden írói fantáziát megszégyenítően gazdag izgalmas és tragikus fordulatokban. A Spanyolországból kiűzött, Oportóban letelepedett marranosz család - származását titkolva - hívő keresztényként, jezsuita főiskolán nevelteti legtehetségesebb fiát, Gábrielt. A tomboló inkvizíció elérti Portugáliát is, és Gábriel az erőszak és a gyűlölet gyilkos szorítását látva, az üldözöttek pártjára áll, még mielőtt származása titkára rádöbbenne. A család hamarosan Hollandiába menekül, s kezdetét veszi a közben ősei hitére visszatérő, zsidó hitében az Uriel nevet fölvevő főhős küzdelmeinek, megaláztatásainak sorozata. Uriel számára a választott vallás sem biztosítja az értelmes harmóniát. Rá kell eszmélnie, hogy a farizeusok, a szövegmagyarázók dogmákká merevítik a mózesi tanítás erkölcsi elveit, s makacs és értelmetlen hagyományőrzéssel nehezítik meg vagy teszik lehetetlenné a vallás humanizálódását. De Uriel nemcsak az írásmagyarázókkal kerül ellentét, hanem családja tagjaival is, akik anyagi biztonságukat és lelki kényelmüket féltve, egyre jobban eltávolodnak tőle, feljelentik és megtagadják, s maguk is szorgalmazói lesznek megaláztatásainak. A megtört, börtönviselt, az egyházból kiátkozott, majd vezeklésre és írásai visszavonására kényszerített Urielre unokaöccse lő rá a templom kapujában. A kívül-belül megsebzett ember ezután megírja végrendeletét-vádiratát, és öngyilkos lesz.
Barabás Tibor kitűnő regénye hitelesen idézi fel Uriel da Costa sorsát: a lelkiismeret parancsára hallgató, az életöröm helyett a tragikus küldetést választó ember megrendítő drámáját.
Barabás Tibor Egy nép nevelői című tanulmánykötetéről így írt Nagy Lajos: "A felszabadulással megváltoztak írási lehetőségeink, lehullottak kezeinkről a bilincsek, a tanulmányok szemléletén és megállapításain mégsem kellett írójuknak semmit sem változtatni, így küzdött Barabás Tibor maga is, a legsötétebb korszakban a felvilágosítás ügyéért... Ismétlem, ez a kitűnő könyv maga szinte követeli a folytatását, a toll, a gondolat, az élőbeszéd hőseinek... felsorakoztatását." Mintha Nagy Lajos baráti felszólítására felelne Barabás Tibor munkássága, hiszen egyre odaadóbban fordult nemzeti múltunk és az emberi szellem nagy alakjaihoz. Filmet írt Rákócziról, Hajnóczyról, Ráby Mátyásról, 1930 szeptemberéről, regényt és portrét: Beethovenről, Mozartról, Chopinról, Rembrandtról, Michelangelóról. Mégsem ismétli sem a hangot, sem a műfajt, hősei határozzák meg elmélyedő művészetének eszközeit. De nemcsak a történelemben keres érvet és támaszt a humánum, az igazi demokratizmus számára, hanem a jelenkor ábrázolásában is. S ebben a feladatában széles az írói skálája: az Állami Áruház című zenés vígjátékától az Aranyfácánon, a Genuai randevú modern riportjain át egész a Kereszt a hegytetőn című kötet kálváriás novellasoráig vezet. Egy bányász élete című kisregényét Illyés Gyula a modern, a hitelességre számot tartó új szocialista és realista prózánk úttöréseként üdvözölte. Török daráló és Egy címadó emlékiratai című önéletrajzát Tersánszky Józsi Jenő méltatta; Barabás Tibor méltó akar maradni egykori harcostársaihoz, barátaihoz, Nagy Lajoshoz és József Attilához. Követi el nem homályosítható elveiket, az ábrázolás modern realizmusát. Írói munkásságát a József Attila-díj első fokozatával és 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Vissza