Báránd

Fülszöveg

Báránd, ez a Hajdú-Bihar megyei, Árpád-kori településű falu, az ún. Háromföld: a Nagysárrét, a Hajdúság, és a Nagykunság szegletében húzódik meg, mindegyik jellegzetességből megmutatva valamit. Igazában mégis inkább sárréti község, melynek ilyen vonásai a lecsapolás után egyre inkább elhalványodtak.
IV. vagyis Kun László királyunk itt adott ki egy oklevelet a XIII. század utolsó negyedében és ettől kezdve sorsa megegyezett a környékbeli falvakéval. Változtak földesurai, de nem a terhei, mígnem a középkor végén a Nagyváradi Püspökség fennhatósága alá került. A török időket átvészelte, és az írások alig egy-két évig jelzik lakatlannak, mely idő alatt lakosai a nádasokban mentették életüket. A családok egy része a török idők kezdetétől napjainkig megmaradt.
A régészeti-történeti áttekintést néprajzi fejezetek követik, mely a termelés kérdéseit éppenúgy bemutatják, mint az építészetet, a mindennapi életet és az ünnepeket. Az élet nagy fordulóinak (születés, házasság, halál) napjainkig élő gazdag hagyományán kívül a népköltészet, népzene, néptánc jellegzetets vonásaiból is sok mindent megismerhetünk. A bihari-hajdúsági nyelvjárás számos szólásait, közmondását is feljegyezték és közreadták a gyűjtők.
A legújabb korszak bemutatása a történészek számára igen nehéz feladat, melyre két fiatal szakember vállalkozott. A háború utáni zűrzavaros állapotokból egyre inkább rend a alakult ki, és megjelentek a szövetkezés első kísérletei is. Az utóbbi negyedszázad az Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet fellendülését jelentette, és ha a megtett út nem is volt könnyű, zökkenőmentes, de a falu jólétét sok minden külső és belső jel mutatja.
A könyv elkészítésének gondolatát az Új Élet Termelőszövetkezet elnöksége, mindenek előtt Papp László elnök indította el és segítette megvalósulását. A község vezető gazdasági erejeként egyre többet vállal a művelődés területén is. A helyszínen történt gyűjtő munkát éppenúgy támogatta, mint ahogy a költségek döntő többsége is reá hárult. Sok nehézséggel megküzdve végül is a Termelőszövetkezet adta ki ezt a falu monográfiát.
A kötetet elsősorban a debreceni Déri Múzeum és a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetének szakemberei írták, akik az elmúlt években sokszor megfordultak a községben és annak határában, kutattak a debreceni és budapesti levéltárakban, irattárakban. A szerkesztést a falu szülötte, Balassa Iván végezte.
A kötet azonban nem jelenhetett volna meg Báránd lakosainak segítsége nélkül. Az általános iskola összegyűjtötte azokat az iratokat, dokumentumokat, fényképeket, melyeket egyes családok megőriztek és a monográfia íróinak rendelkezésre bocsátottak. Több mint százan mondták el, illetve papírra vetették, a faluval kapcsolatos ismereteiket, emlékezéseiket. Da a faluból elszármazottak is sok dokumentumot jutattak el a szerkesztőhöz. Így lett ennek a kötetnek az elkészítése bárándi közügy, mely megjelenve nemcsak a község önismeretét, lokálpatriótizmusát fogja megerősíteni, hanem adataival, megállapításaival több tudományág számára nyújt újabb, eddig ismeretlen forrást. Vissza