Baranya megyei vízimalmok a vízjogi törvény kiadása (1885) után

Előszó

Részlet a könyvből:
"A napjainkban használatos, 1:150 000 méretarányban készülő megyetérképek a városok, községek mellett - bizonyos nagyságrendet figyelembe véve - feltüntetik az egyéb lakott helyeket is. A többi dunántúli térképekkel összehasonlítva Baranyában találjuk a legtöbb "malom" megjelölést. A megyei nyugati részén ilyenek vannak Szebény, Fazekasboda, Kékesd, Szellő, Máriakéménd, Kátoly, Pécstől délre Lothárd, Pogány, Bosta, Nagykozár, Vokány, Bisse, Pécstől északra pedig Magyarhertelend, Bodolya térségében. A sokféle "malom" elnevezésű lakott hely természetesen már évtizedek óta nem jelent működő ipari létesítményt, mégis érdemes megvizsgálni - néhány további kutatási szempontot is felvetve - milyen lehetőségek és korlátok között dolgoztak e falusi malmok, melyek a hegyes-dombos, patakokkal átszőtt vidéken úgy hozzátartoztak a községek életéhez, mint más adottságok között a kovácsműhelyek.
A 19. század végétől a malmok történetével kapcsolatban viszonylag jók a források. 1885-ben, 1894-ben, 1906-ben minden tényezőre kiterjedő statisztikák készültek, a technikatörténeti vonatkozásokat - más klasszikusnak tekinthető munkáikban - Lambrecht Kálmán és Pongrácz Pál részletesen feldolgozták, az újabb kutatások közül pedig Wöller István és Bogdán István dolgozatait érdemes megemlíteni. Egy-egy megye malmainak története gyakran témája különféle levéltári múzeumi periodikáknak is." Vissza