Előszó
Részlet:
"A tőkés társadalomgazdasági alakulat egyensúlyzavara a szabadversenyes kapitalizmusban jelentkezett először, és egyre sűrűbben és egyre mélyülőbben ismétlődött napjainkig.
Túltermelési válság először az ipari forradalom hazájában, Angliában volt 1825-ben, és az 1848-as polgári forradalmak előestéjén már több európai országban is jelentkezett. 1880-ban ismét visszatért, s az ezt követő megélénkülést már állandósult változások követték. A fejlett tőkés országok gazdasági struktúráin belül megnőtt a nehézipar súlya, illetve a mezőgazdasághoz viszonyítva általában az iparé és a tőkés világ tagjainak sorrendje is megváltozott: a dinamikusabban fejlődő Németország az Egyesült Államokkal együtt a fejlődés üteme tekintetében megelőzte Angliát. Mindenütt fokozódott a tőkék centralizációja és koncentrációja, létrejöttek azok az alapok, amelyeken az imperialista rendszer felépült. A monopóliumok megjelenésével és térhódításával újabb ellentmondások is keletkeztek. Az egyenlőtlen fejlődés végül az imperialista országok érdiek összeütközéséhez, a világ újrafelosztásáért folytatott harchoz, végül az első világháborúhoz vezetett.
A háború előtti évtizedben 1903-ban és 1907/1908-ban volt gazdasági válság.1 Az első nagy világégést követő stabilizáció után 1929-ben ismét válság robbant ki, amely pusztítóbb, mélyebb és elhúzódóbb volt az előzőknél, és a tőkés világ egészére kiterjedt. Súlyosságát fokozta, hogy a kapitalizmus általános válságának időszakára esett.
A gazdasági krízist lappangó mezőgazdasági válság előzte meg. A csökkent kereslet itt katasztrofális következményekkel járt, mivel a romlandó árukat raktározni nem lehetett. Ezért, és az árak szinten tartása végett hatalmas élelmiszertömegeket semmisítettek meg számos országban. Míg a 19. századi agrárválság csak a földművelést sújtotta (elsősorban a beáramló, olcsó amerikai búza miatt), addig most a mezőgazdaság többi ága, az állattenyésztés és a kertgazdálkodás is a hatása alá került.
A mezőgazdaság válsága így különös élességgel jelenkezett az agrár jellegű országokban. Ezek közül a monokultúrás termelést folytatók (főleg az egyetlen, terméik, pl. gyapot, kávé stb. hatalmas mértékű termelésére berendezkedett gyarmatok) katasztrofális helyzetbe kerültek. Ez az állapot tovább élezte a tőkés országok és a gyarmatok ellentétét."
Vissza