Magyar Szemle 1929. Próbakötet

Előszó

Részlet:

A RÓMAI KÉRDÉS MEGOLDÁSA

VALÓSÁG lett tehát az, aminek előkészítéséről sokan beszéltek, de aminek megvalósulásában mégis csak kevesen hittek. A február 11-i lateráni egyezmény aláírása, bár létrejöttéről nyilt titokként suttogtak, mégis a meglepetés villámgyorsaságával hatott. A meglepetés és az öröm, amely február 11-én délben a csaknem két emberöltő után először felhúzott sárga-fehér pápai zászlót fogadta, több volt a lelke mélyén közömbös tömegnek annál a kíváncsiságánál, amellyel különösen Róma népe, panem et circensest kiáltó őseinek kései örökségeképpen, fogadni szokta a világ eseményeit, minden rendű hírességeit. A conciliazione híre ennél mélyebbre hatott és őszintébb örömet váltott ki az egész olasz társadalomból. Az olasz nép sajátos politikai érzékével szinte ösztönszerűleg érezte meg, hogy az Unitá Italia ezzel az aktussal vált teljessé és befejezetté, mert ez a szerződés biztosítja ezentúl jog szerint is a harmadik Itáliának háborítatlan és vitathatatlan birtokát.
Ez a momentum nem is olyan csekély jelentőségű e megegyezésben, aminőnek az első pillanatra, Róma ötvennyolc évi zavartalan birtoklása után, látszik. Olaszország még a világháborúba való beavatkozását megelőzőleg is, a londoni egyezmény titkos klauzulájában, megegyezett új szövetségeseivel, hogy a békekötés alkalmával nem engedik meg sem az úgynevezett római kérdés felvetését, sem a pápának a béketárgyalásokon bárminő formában leendő részvételét. A négyesszövetség győzelme az olasz paktumnak ezt a pontját meg is valósította. A háború befejezése óta napvilágra került akták és emlékiratok, különösen a német centrumpárt sokszor külön utakon járó, de eleven politikai iniciatívájú vezéréé, a tragikus végű Erzbergeré, meggyőzően bizonyítják, hogy Olaszországnak ez az aggodalma a római kérdés felvetése miatt nem volt alaptalan. Kétségtelen ma már, hogy a központi hatalmaknak igenis szándékukban volt a római kérdésnek Olaszországra kedvezőtlen felvetése. Ez a körülmény Itáliára nézve még akkor is beláthatatlan következményekkel járt volna, ha a Szentszék magasabb erkölcsi és bölcsen távolba néző politikai szempontok miatt nem lett volna hajlandó a római kérdésnek egy ránézve talán pillanatnyilag kedvező, de egyoldalú és erőszakos aktusból származó megoldását elfogadni, amely ismét a jövő súlyos bonyodalmait idézte volna elő. A február 11-i megegyezésnek általános érvényű és messzeható jelentőségű ténye éppen az, hogy tökéletes békét teremtett Olaszország és a pápaság között, ennélfogva a római kérdést nem lehet többé semmiféle formában felvetni Olaszország ellen. Vissza