Baranyi Judit

Előszó

Baranyi Judit Erdélyben, Nagyváradon született, gyermekkora vizuális benyomásait, hangulatait az erdélyi miliő határozta meg. A párás hegyek oldalában megbúvó falvak látványa, a szőlős dombhátak, a havasok fenségessége kitörölhetetlen nyomot hagyott emlékezetében. Diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskola Textil szakán szerzett 1968-ban. Művészi fejlődésére nagy hatást gyakorolt a francia kárpitművészet megismerése. Többször járt Franciaországban, tanulta a nyelvet s magába szívta a gall kultúrát, járta a múzeumokat. Csodálta a középkori textileket Cluny-ban, az Angers-ban látható Apocalypse kárpitok megrendítették kifejező erejükkel, áhítatukkal és elvontságukkal.
Bár készített különböző technikákkal, hímzéssel, rátétekkel faliképeket, a szövés ejtette rabul, az ó-gobelin technikát érezte legalkalmasabbnak mondanivalója megformálásához. Baranyi Judit műveiben túllép a puszta dekorativitáson, a díszítőművészeten, szerinte a kárpit műfaja több lehetőséget kínál mélyebb, elvontabb gondolatok, érzések, szorongások és örömök kifejezésére. Művészi hitvallása szerint a műnek saját "nyelve" és kifejezésformája van, a művészi kárpit virtuális tartalmakat jeleníthet meg, figyelembe véve a műfaj lehetőségeit és korlátjait. Számára a formák keresése, az újítás nem külsődleges, hanem tartalmi, a mű értékét nem a "sokkoló" meglepetés, hanem a művészi kifejezés mélysége és megformáltsága dönti el. Ez az "Ars poétika" minden művében felfedezhető. Vissza