Előszó
Részlet a könyvből:
Bak Imre
Bak Imre 1963-ban végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. Az 1956 utáni magyar absztrakt festészet egyik legjelentősebb képviselője, akinek művészi egyéniségét külföldi tanulmányutak és alapos elméleti felkészülés formálta. Pályakezdetekor a francia lírai absztrakció, Jean Bazaine és Alfréd Manessier volt rá hatással, majd a hard edge amerikai és német képviselői. Geometrikus formái, homogén színfelületei előbb szinte aszketikus szigorral, majd a posztmodern játékos idézettechnikájával visszahangozzák a huszadik századi építészet és absztrakt festészet formakincsét, a népművészet és a régi mitologikus kultúrák eszmei és strukturális hagyományát. (N.Z.)
Díjak: Ljubjanai Grafikai Biennállé, Nemzetközi Zsűri Díja (1969); Munkács-díj (1988)
Korai korszakának ez a jellegzetes műve 1971-ben készült, a venice-i Károlyi Alapítványnál történt tartózkodása idején, egy 15 darabból álló sorozat részeként. A közepes méretű vászon keretezett homogén színsíkok formaritmusára épül. A határozottan meghúzott fekete kontúrváz rekeszeiben fehér és piros mezők váltakoznak a kép közepét elfoglaló bordó téglalap felé. Az összhatás annak ellenére, perspektivikusan térszerű, hogy a kép alkotóelemei síkhatásúak. Ez az ambivalencia nemcsak az amerikai és a német előképekkel hozható kapcsolatba, hanem a magyar származású Victor Vasarelyvel is. (N.Z.)
Vissza 
