Nyitott szemmel

Előszó

Földünk lakóit, az embereket, ha megkérdeznék, hogy szeretnének-e széjjelnézni a világban, megismerni tájakat, országokat, népeket, a természetnek vagy az emberi akaratnak, munkának remek alkotásait, más népek szokásait, mindennapi életét - szinte kivétel nélkül igennek felelnének a kérdésre. Alig van olyan ember, aki ne kívánna utazgatni, "világot látni". Ez alól a hasznos "emberi gyengeség" alól a magyar békeharcosok sem kivételek. A magyar békemozgalom munkásai is tele voltak és tele vannak vágyakozással a világ érdekes és hasznos látnivalói iránt. Különösen a velük egy célért dolgozó népeknek az életéből, munkájából szeretne minden magyar békeharcos személyesen is minél több tapasztalatot szerezni. Nem pusztán kíváncsiságból, hanem elsősorban azért, hogy a tapasztalatok birtokában még eredményesebb munkát végezhessen a békemozgalomban.
Ezért okozott rendkívül nagy örömet a magyar békemozgalom lelkes munkásai között a nyár elején az a hír, hogy "békevonat" indul a Szovjetunióba. Háromszáz magyar békeharcosnak tette lehetővé a Szovjetunió Békevédelmi Bizottságának meghívása, hogy meglátogathassák a béketábor vezető államát, találkozhassanak a Szovjetunió békemozgalmának vezetőivel, gyarapíthassák ismereteiket a Szovjetunióról s a szovjet nép békés építő munkájáról, és nem utolsósorban, hogy ezzel a találkozással is erősítsék a szovjet és a magyar nép őszinte barátságát. Vissza