A hunok három világbirodalma

Előszó

Hunor és Magyar, két egytestvér, így élt ez a magyar nemzet tudatában hosszú évezredeken keresztül. Ugy száz évvel ezelőtt aztán, a mi "drága jó barátaink" nekifogtak s a tudomány legujabb vivmányaira hivatkozva, elperelték tőlünk még a romjait is annak az ősi kincsünket képező nemzeti hagyománynak, amelyet a kereszténység fölvétele után lassankint feledni kezdettünk. Iskolakönyveink s a tudósok munkái csak úgy hemzsegtek attól az igazságnak kiabált állítástól, hogy nekünk, magyaroknak semmi közünk Atillához s az ő dicső nemzetéhez. Annyira ment a gyalázkodás, hogy tudománytalannak, szándékos hamisításnak mondottak minden olyan megnyilatkozást, amely az ellenkezőt merte említeni. Akadt magyar tudós is, aki azt mondotta, hogy a hun mondák akkor kerültek a magyarság tudatába, amikor a németek nagy Nibelungenlied-je egy lehullott levele a magyar földre esett.
És mit ad Isten. Alig pár évvel ezelőtt egy nagy német tudóstól, dr. Schrőfl Alajostól megjelenik egy könyv: "Der Uhrdichter des Liedes von der Nibelungen-Not und die Lösung der Nibelungen-Frage." A német tudós 600 oldalas munkájában bizonyítja be, hogy: "a Nibelungen éneket Esztergomban irta Geyza Árpádházi fejedelem felszólítására egy Pilgrin (Peregrinus) nevű passaui hittérítő, akit a németség és kereszténység felé erősen hajló fejedelem esztergomi udvarába hívott a pogány magyarság megtérítésének előmunkásául. Pilgrin eposzát olyan hősi énekek alapján irta, melyeket Geyza fejedelem választott ki erre a célra és amelyek Atilla személye körül forogtak, mert a fejedelem Atilla dicsőítésére akart hősi eposzt iratni". Hát bizony ebből kiderült, hogy a német népnek ez a legnagyobb büszkesége az örökbecsű Nibelung ének, magyar földön iródott egy Árpádházi magyar fejedelem parancsára, aki akarta, hogy legyen. Vissza