Barbara

Előszó

Részlet a könyvből:

Amikor a Matapan-fokot, a Peloponnesos déli csucsát elérik, minden hajó, még olyan magasztalt lukszusgőzös is, mint az »Assuan« kissé inogni kezd. Az útnak ez a része többnyire késő estére esik és az utasok jó időben abban az élvezetben részesülnek, hogy az alig észrevehető himbálódzás még mélyebb álomba ringatja őket.
Ma azonban egy meglehetősen hangos társaság, inkább kiállta ezt a kis kényelmetlenséget, semhogy ebben az órában, szokása ellenére lefeküdjön. Az éjszakának e rajongói nagyobb részt egy tekintélyes filmszinészcsoport és művészi és üzleti kísérete Afrikába utaznak, hogy ott eredeti környezetben oldjanak meg egy sok millióba kerülő feladatot. Kezdve a diván az epizódszerepeket játszóig, mind tengert járt ember akiket érdekes foglalkozásuk ide-odahajtott már néhányszor a világrészek között. A társaság öntudatos lármájába burkolva a bárban és az odanyiló szalonban ül. A hajózenekar saxofónjai repedeznek, a dob dübörög. Néhányan táncolnak. Fogadásokat kötnek, hogy meddig bírják az ingadozó hajón. A párok hasztalanul küzködnek egy ideig, aztán elvesztik lábuk alól a padlót. Mivel most ugy látszik, kellemetlenné kezd válni a dolog, újra fogadnak, hogy ugyan kit kényszerit majd a sors elhagyni a társaságot. De mindenki állhatatosan ott marad. Csak éppen hevesebb lesz valamivel a vidámság. Vissza