A francia forradalmi háboruk hadifoglyai Magyarországon, idetelepitésük első esztendejében 1793.

Előszó

Csak a drámában, a regényben, a filmen, vagy újságban hatja meg a tömeget az egyén fájdalma; az életben csupán a nagy tömegek szenvedése érdekli az egyéneket. Talán ezért van az, hogy az aránylag csekély számú világháborús francia fogságban sinylődött magyar szomorú sorsa nemcsak, hogy nem váltott ki mélyebb részvétet a magyar lelkekben, hanem az ország szélesebb rétegei nem is tudták, hogy Szibérián és Itálián kívül másutt is sínylődtek magyar véreink. Ugyancsak ezért ismeri aránylag kevés olvasó ezen hadifogság legigazabb legmegragadóbb leírását, a „Fekete kolostort.
A fentiekkel tudom megmagyarázni, hogy a francia forradalmi háború (1792-95) magyar hadifoglyainak sorsát is nemcsak, hogy a laikus közönség nem ismeri, de még a legszűkebben vett szakirodalom sem. A forradalmi francia hadsereg kiforratlansága, az ősi magyar vitézség kevés magyart engedett, fogságba jutni. Ennek a kevés magyar fogolynak a szenvedését valóban szinte nem is volt nagyon érdemes a történelemnek megörökíteni.
Egyik legnagyobb szakírónk a „Hadifogoly magyarok történetében" írja: „A magyar harci vitézség egyik tüneményes időszaka ... a francia forradalmi és napoleoni háborúk zivataros kora volt... A francia eléggé lovagias ellenfélnek bizonyult s nem töltötte ki bosszúját a tehetetlen rabokon. Nemcsak a nagyrangu idős tisztekkel bánt emberségesen, ha az egészen fiatal alantas tisztekkel is, söt arról sem tudunk, hogy a legénységgel kegyetlenkedett volna. Könnyű hadifogságban volt része például Kisfaludy Sándornak, ki - mint hadnagy - Milánó átadásakor, 1796. junius 29-én esett a franciák kezébe..."
Tehát a szorosan vett francia forradalmi háború hadifoglyaira - mert 1796. már a direktórium háborúja volt - sem pro sem contra bizonyítékot nem sorol fel. Vissza