Szigetköz

Előszó

Részlet:
"Fotókiállításom a szigetközi táj évezredekkel mérhető történetének utolsó másfél évtizedébe nyújt betekintést. Az itt rögzített képek üzenete sajnos szokványos, hisz az elmúlt 65 millió évben nem volt ahhoz mérhető globális környezeti katasztrófa, melyet az emberiség a legutóbbi három évszázad alatt okozott. Szigetköz múltja még szinte kézközelben van. Aki a '80-as évek elején, alig egy évtizeddel a Duna elterelése előtt hallhatta a helybéli öregek nagyon is hihető emlékeit a halbőségről, a vadvízről, a madárvilágról, az varázslatos tájat képzelhetett maga elé.
Szigetköz és Csallóköz az Alpokból lerohanó Duna hordalékkúpján alakul ki, holtágrendszere valójában nem más, mint egy belső, nagyméretű folyódelta. Eredeti kiterjedése többszöröse volt a mainak. Az egy-két méter szélességű és folyónyi holtágak kusza szövevényét méltán nevezték vadvízországnak, s a táj sokszínűségének köszönhetően igen gazdag élővilág alakult ki. Bár kisebb folyamszabályozási munkákkal a középkor óta próbálták az árvizek hatását csökkenteni, ezek nem befolyásolták jelentősen a táj arculatát. A jelenlegi főmedret és a gátak közé szorított ártéri területeket a múlt század végi Duna-szabályozáskor alakították ki: a mezőkön, a gátaktól kilométerekre még ma is felismerhető a hajdani keskeny Dunaágak medre. Később holtágak nagy részét levágták az őket tápláló Dunáról. Ezért valamint a főmeder állandó kotrása okozta a vízszintcsökkenés miatt egyre többször kerültek szárazra a szigetek közötti mellékágak.
A kiállításon látható legkorábban készült képek a látogatóknak mégis egy érintetlen vízi világ képét tükrözik, noha a '80-as évek elején Szigetköz már messze túl volt a "fénykorán2. Bár az 50 kilométer hosszúságban elterülő holtágrendszer nagy részén még csend honolt, a madarak énekét és a gémfélék ricsaját legfeljebb a Dunán akkor még közlekedő uszályok zaja zavarta meg, de Szigetköz felső részén már épült az erőmű. 1985 után pedig a holtágrendszer egész térségében, a nem is oly régen csak ladikot látott, elhagyatott holtágakban is elkezdődött a beton keresztgátak hálózatának építése. A holtágakban a víz szabad folyása megszűnt, pangó vizek keletkeztek, és pár év múlva egyre több, a régebben csak csónakkal megközelíthető szigetre már gyalogosan vagy gépjárművel is be lehetett jutni a gátakon. S akkor még híre sem volta "C variánsnak", a Duna egyoldalú elterelésének, ami - úgy tűnik - visszafordíthatatlan katasztrófát okozott. 1992 októberében, az elterelés után, Szigetköznek mintegy 70 százaléka kiszáradt, s az azóta megvalósított vízpótlások az eredeti állapotot még csak megközelíteni sem tudták." Vissza