Előszó
TANDORI DEZSŐ: Itt születtem 58 éve, azóta is itt lakom. Itt valamikor egy ház állt, az a háborúban leégett. Tehát itt éltem végig a háborút. Itt jártam iskolába az Alagúton át a Petőfi...
Tovább Előszó
TANDORI DEZSŐ: Itt születtem 58 éve, azóta is itt lakom. Itt valamikor egy ház állt, az a háborúban leégett. Tehát itt éltem végig a háborút. Itt jártam iskolába az Alagúton át a Petőfi gimnáziumba, és ott indult el írói pályám úgy, hogy megnyertem egy bizonyos Petőfi-pályázat nevű versenyt. Nemes Nagy Ágnes volt az irodalomtanárom, így jó mesterekhez kerültem: Ottlik Géza, Mészöly Miklós és így tovább. Az írást prózával kezdtem, ez talán sokaknak meglepő, hogy 8-9-10 éves koromban ugyanattól a sráctól lestem el ezt a vágyat, akitől gombfocizni tanultam. Nem véletlen, hogy írtam is gombfoci-könyvet, aztán - ő írt ilyen novellákat - én is akartam. Akkor a vers hamar elindult, és úgy tűnik, hogy én költő vagyok, de ez nem igaz, valami íróféle... És fordítottam sokat részben megélhetésért, részben szenvedélyből ma is még. Rajzolok, ezek azonban hát félig amatőr munkák - mondom én - félig ideogrammák, tehát képvers-szerűségek, de most már azért az önálló grafika is megkísért. Talán akkor innen el is kezdhetjük.
Vissza 
