Előszó
A miskolci Avas - bár mást jelent a városban élőknek és mást az idelátogatóknak a város jelképe. A hegy egykori szőlői és gyümölcsösei fontos szerepet játszottak a város gazdasági életében, munkát adtak a szőlőművelő borosgazdáknak, a faeszközöket és tárolóedényeket gyártó iparosoknak, de a teli hordókat távoli vidékekre elszekerező kereskedőknek is. Színhelye volt az Avas a társasági életnek, a szórakozásnak, vonzotta az írókat, költőket, művészeket, akik emlékeiket verssorokba szedték, vászonra festették, vagy fényképen örökítették meg maguk és az utókor számára. Az egyre terebélyesedő, lélekszámában gyarapodó város hitéletében a több évszázados avasi református és mindszenti római katolikus templom is fontos szerepet töltött be. A hegy temetői pedig megszámlálhatatlan generáció egykor városépítő tagjainak szolgál végső nyughelyül.
Az Avas több évszázados dűlőnevei, a helymeghatározásra is szolgáló építmény elnevezések, egyáltalán az Avashoz kötődő fogalmak három évtizede újakkal gyarapodtak. Megjelent és egyre növekedett a városba érkező előtt a lakótelep tömege, szokatlan látványa; városnyi polgárnak jelent otthont az avasi lakótelep vagy Avas-városrész. Az utakkal is jól körbehatárolható, beépített Avas immár együtt él az Avasnak azzal az egykori - villáknak, pincéknek és borházaknak, barlanglakásoknak helyet adó - múltat idéző északi részével, amit elődeink a városi idegenforgalom fellegvárává kívántak kiépíteni. Az Avas az elköltözött nemzedékek tudatában mindig csak azt jelentette, amire a városból „felnézhetett", a város pedig azt, amit a pincéje elől körbelátott. Eszükbe sem jutott volna ezen a képen változtatni, s főleg arra nem gondolhattak, hogy mennyire képes átalakulni, bővülni, megváltozni az általuk ismert „Avas-fogalom" tartalma. Aligha gondolhatták, hogy a huszadik század végén az Avasról és az Avasra: város néz a városra.
Az Avas a 18-19. századi, városunkról szóló leírásokban egy tájolási, viszonyítási pont. Benkő Sámuel történeti-orvosi helyrajzában azt írja, hogy a város két domb közötti völgyben terül el, délről a bortermő Havas, Tapoltza és Mind-Szent dombok határolják, amelyek a Sajó folyó felé szelíden lejtő síkságba mennek át, bőven teremve szőlőt és gabonát. Vényes Elek 1851-ben készült részletes miskolci leírásában mindössze egyszer tesz említést az Avasról, amikor azt írja, hogy „maga a város a Tetemvár és az Avashegy közt fekszik." Szrogh Sámuel pedig „Miskólcznak a javai" című, 1800-ban megjelent munkájában így ír: „Itt az Avas, az Angyal-völgy, a Tetemvár 's Bábonyi-bércz. Olly kintset tart, melly könnyebben ád pénzt, mint az arany-ércz."
Vissza 
