Előszó
Minden nép, mint minden egyednek életében vannak pillanatok, melyekben sorsától kényszerítve, több előtte nyíló utak közt választania, melyekben egész jövője iránt határoznia kell; nagy, fontos...
Tovább
Előszó
Minden nép, mint minden egyednek életében vannak pillanatok, melyekben sorsától kényszerítve, több előtte nyíló utak közt választania, melyekben egész jövője iránt határoznia kell; nagy, fontos pillanatok, hol időmérőnk fövenye közt a jövőnek magvai folynak, s minden szív, érezve, hogy határozatától egy egész létnek üdve vagy boldogtalansága függ, szorulni kezd. Vannak ily pillanatok, s az egyed, ki átélve ifjúságának azon boldog napjait, hol a magas feltételek közt ingadozó szív fenséges, de csak még ösmeretlen czélok után vágyódott, s a nemzet, mely átfutva azon korát, hol magas lelkesedése még bizonyos elhatározott pályát nem választa magának, e pillanatokhoz közelítve, helyesen cselekesznek, ha mielőtt magas ábrándjaik köréből a tett nehéz mezejére lépnének, egy perczig magokba szállanak, s az élet annyi ösvényei között, melyeknek mindegyikén példák intenek s ijesztenek, mert nincs egy, melyen senki czéljához nem ért vagy nem sülyedett volna, ha nem választanak a nélkül, hogy meggondolnák, miként nem a legdicsőbb, de egy elérhető czél választása illik a férfiúhoz, ki bármily hatalmasan alkotva Istenétől, gyengévé válik, mihelyt túlbecsűlve erejét, abban fáradozik, miben győznie nem lehet.
Ezen pillanatok egyike az, melyben nemzetünk napjainkban áll; s ha volt valaha időszak, melyben e haza ügyeinek elrendelésében a legnagyobb gond kívántatott, ha volt, melyben minden tévedéstől őrizkednünk kelle: ez, melyben élünk, bizonyára azok közé tartozik.
Vissza 
