Báró Eötvös Loránd emlékkönyv

Előszó

Részlet a könyvből :
A két Eötvös

A sorshatalmak tartós frigyet látszottak kötni Akadémiánk és az Eötvös bárók nemzetsége között. Munkásságunknak most már száz évre tehető idejéből nyolcvankét éven át előbb az egyik, majd a másik Eötvös működése és neve szolgált javára és díszére tudós Társaságunknak.
Báró Eötvös Józsefet az Akadémia már 1835-ben, tehát huszonkét éves korában, drámai és műfordítói zsengéi alapján választotta meg levelező-tagjává. Az előlegezett bizalom dúsan gyümölcsözött: pár évvel később a Karthausi megalapította az Eötvös regényírói hírnevét, melyet azután működése a publicisztika, a jog- és államtudományok terén új fénnyel övezett, amelynek sugarai a külföldre is kihatottak. Irodalmi munkássága arányában emelkedett állása az Akadémiában is: már 1839-ben tiszteleti tag lett, mikor - az elnyomatás idejében - Széchenyi betegsége miatt visszavonult; 1855-ben másodelnökké s a gróf Dessewffy Emil halála után 1866-ban elnökké választatott; az is maradt 1871 februáriusában bekövetkezett haláláig.
Eötvös Józsefet Akadémiánk különös joggal vallhatta a magáénak mindig, már ama buzgalomnál fogva is, mellyel ő Társaságunk iránti kötelességeit mindvégig szinte példaszerűen teljesítette. Ez a példás buzgalom annál inkább érdemli meg megemlékezésünket, minél ritkább jelenség újabb korszakunkban a közügyek tág terén elfoglalt férfiaknál. Vissza