Előszó
Knigge Adolf báró harminczöt éves volt, midőn tapasztalások- és izgalmakban gazdag élet után, hazájának fővárosába, Hannoverbe visszatért, és gondmentes viszonyait arra használta fel, hogy az...
Tovább
Előszó
Knigge Adolf báró harminczöt éves volt, midőn tapasztalások- és izgalmakban gazdag élet után, hazájának fővárosába, Hannoverbe visszatért, és gondmentes viszonyait arra használta fel, hogy az emberekkel való bánásmód körül szerzett tapasztalatait összeszedje, rendezze és leirja.
Művének tárgya jogosan tünt föl maga előtt is nagynak és fontosnak, s ezenkivül, ekkor még egészen új volt maga az eszme is, hogy egyetlen könyvben utasitást adjon a társadalom minden osztályának tagjaival való közlekedésre és bánásmódra. De ép az a körülmény, hogy Németországban előtte senki sem dolgozott hasonló irányban, ép e körülmény indította arra, hogy műve némely gyengeségei irányában elnézést kérjen. Némileg hasonló könyvek jelentek már előtte is meg, de részint nagyon elavultak már, részint pedig inkább az udvariasság külsőségeivel, mint az emberekkel való bánásmód magyarázatával foglalkoztak. Knigge czélja pedig nem az volt, hogy bókkönyvet irjon, hanem az, hogy tapasztalatainak eredményét közölje embertársaival. Egyiránt tárgyalni akarta azokat a gyengeségeket, melyekkel minden rang, kor és vérmérsékletnél találkozunk, valamint azokat az erényeket, melyek a minden sorsú és rendű emberekkel való érintkezést kellemessé teszik. Egyébiránt nemcsak arra szándékozott tanítni, hogy miként legyünk kellemesek, hanem arra is, hogy miként legyünk hasznosak az embertársainkkal való érintkezés közben, általában véve pedig utasitásokat szándékozott nyujtani arra nézve, miként biztosítsunk magunknak nyugodt, boldog és hasznos életet a világban és társadalomban. E czélt tartva szemei előtt, a jó barátokkal való érintkezés és bánásmódról szóló fejezetet megelőzi az elmélkedés a barátok megválasztását, és a baráti bizalmasság határait illetőleg. Midőn pedig a társaságos életről, és a társadalom különböző rétegeivel való érintkezésről beszél, és utasitást ad, miként kell az illetők gyöngéit kimélnünk, egyszersmind szükségesnek tartja, hogy e gyöngék fölött elmélkedjék, és azok kutforrására ráutaljon...
Vissza