Népi hagyományaink iskolai és amatőr színpadon (dedikált példány)

Fülszöveg

Barsi Ernő 1920-ban született a bükkaljai Sály községben. Szülei itt voltak tanítók, egyben az ő első tanítói is. Nagy hatással volt rá szüleinek pedagógiai, s a falu minden korosztályára kiterjedő népművelő tevékenysége és maga a gazdag népzenei hagyományokat őrző, daloló falu. A népi kultúra iránti fogékonyságát tovább erősíti a sárospataki kollégium - ahol érettségizett és teológiát is végzett -, majd a budapesti Zeneakadémia hegedű tanszakán, Végh Sándor osztályában Veress Sándor zenetan, Weiner Leó kamarazene, s Kodály Zoltán magyar népzene órái.
1946-ban szerzi meg hegedűtanári diplomáját. Egy évig Sályban tanít éneket apja mellett az általános iskolában, társadalmi munkában. zenei ismeretterjesztő előadásokat, falusi hangversenyeket tart, s ezekről a budapesti sajtó is elismeréssel ír. 1947 őszén meghívják a győri Állami Zenekonzervatóriumba tanárnak, ahol a tanítás mellett tovább folytatja zenei ismeretterjesztő munkáját üzemekben, falvakban, hogy a zene nagy mestereit, s a népzenéből kinőtt magyar zenét minél több emberrel megismertesse, megszerettesse. Ebben a munkában hűséges segítőtársara talál Varsányi Idában, kivel 1948-ban házasságot köt. 1959-től a győri Tanítóképző Főiskolán tanít, ahol tanítványait is bevonja a népi hagyományok gyűjtésébe. 1955 óta végez rendszeresen népzenegyűjtést, elsősorban a Kisalföldön, meg a szülőfaluját körülvevő északmagyarországi tájon, majd Erdélytől Burgenlandig sok helyen, sőt horvát és török népzenét is gyűjt. 1970-ben szellemi néprajzból doktorál. 1982 óta nyugdíjban van, de ez mit sem változtat eddigi sokoldalú, s néphagyományokat mentő munkásságán. Vissza