Évkönyv a Rózsa Ferenc Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola 90 éves évfordulójára

Előszó

1895-ben alapított iskolánk most ünnepli fennállásának 90. évfordulóját. Úgy gondolom, tartozunk a múltnak, de a jövőnek is azzal, hogy - legalább 10 évenként - megörökítsük az iskola történetét, eseményeit, bemutassuk a tanított tárgyakat, megnevezzük kiváló tanulóinkat, összegyűjtsük egy-egy érdekesebb pályát befutott volt diákunk életútját.
Az eltelt 90 év alatt sok ezer szakembert adtunk a vendéglátásnak, akik közül számosan szereztek nemzetközi hírnevet, egyben dicsőséget az iskolának is. A sikerekben a diákok akarása mellett fő része van a tantestületnek és a gyakorlati oktatóknak. Köszönet és elismerés illeti őket.
Az ipari forradalom kezdete óta, szünet nélkül tart, az utóbbi évtizedekben pedig különösen felgyorsult az élet minden területén. Az emberi tudás kiterebélyesedett, az új ismeretek még újabbakat eredményeznek.
A közlekedési eszközök óriási fejlődése leszűkítette a távolságokat. Az utazó ember egy és ugyanazon a napon akár három világrészen költheti el reggelijét, ebédjét és vacsoráját.
Ahhoz, hogy ezzel az általános fejlődéssel lépést tudjunk tartani, az új, a változott körülmények nyújtotta lehetőségekkel élni akaró, a kor követelményeit megértő, távlatokban is gondolkodni tudó új típusú szakemberekre van szükség, akik idejében képesek felismerni, hogy amit tegnap megtanultunk, az ma már nem elég!
Ha valaha, ma még fokozottabban érvényes Auguste Eschoffier, a nemzetközi gasztronómia megteremtőjének üzenete, mellyel megküldte utolsó művét a magyar szakácsoknak: "Ebben a szakmában mennél többet tud az ember, annál inkább rádöbben, mennyi tudnivaló van még hátra." Vissza