A régi soproni lőver

Fülszöveg

A Lőver máig a magyarországi településrendszerek egyik sajátos példája. A Lővernek ezt a városépítészeti szép jellegét szeretném az olvasó elé tárni. Be szeretnék mutatni sok régi, csodálatos Lőver-épületet. Verandákat, ácsolt oromzatokat, szélkakasokat. Emlékeztetni szeretnék a gesztenyésekre, a gyümölcsöskertekre, a bukszusokkal szegélyezett kavicsolt utakra. Ki szeretném domborítani a Lőver védelemre szoruló jellegét, őstermészet és a karakteres építészet együttesét.

A Lőverben születtem, a Lőverben lakom. Mindvégig ugyanabban a lőverben. A Lőver levegőjét szívtam egész életemen át. Hetvenöt éve ismerek itt majdnem minden házat, fát, kerítést. Ismertem sok régi lőverlakót. Polgárokat, kertészkedőket, nevezetes embereket, egyszerűeket egyaránt. Megszoktam a Lőver sajátos klímáját az Alpok és a Kisalföld találkozásánál. Megszoktam, hogy szinte mindig fúj a szél. Hogy a város messze van. Tőlünk gyalog, több mint fél óra.


Mégsem kíván ez a kis kötet mindössze nosztalgia lenni, ennél többre törekszem. Fel szeretném jegyezni azt, amit én még láttam, és szeretnék gondolatokat fűzni ahhoz, ami ma még mutatkozik. A Lőverek építészet- és kultúrtörténetéhez adatokat szeretnék adni. Végül reményt is szeretnék kelteni, hogy a Lőver kisebb parcellák, de sűrűbb növényzet, nagyobb személygépkocsiforgalom és közművesített civilizáció mellett is fenntartható szépségében... Vissza