Előszó
A nagy alkotó életműve a klasszikus elődökkel szüntelen kapcsolatban épül fel. Műveinek gondolati-szerkezeti-stiláris hivatkozásai, tagadásai és újításai a maga sajátos egyéni múlt-ismeretére támaszkodnak. Ezt a kapcsolatot azonban, mint az alkotás annyi összetevőjét, többnyire homály fedi.
Bartók Béla esete szerencsés kivétel. Meglepően sok és konkrét forrásból nem csak azt tudjuk, milyen szerzőket és műveket forgatott, hanem azt is, hogy a múltbéli zenék kottái benne hogyan elevenedtek meg. A két fő forráscsoport:
1/ Eredeti hangfelvételek Bartók zongorajátékáról. A mintegy tíz órányi muzeális hanganyagból 69 perc Bach-, Scarlatti-, Mozart-, Beethoven-, és 73 perc Chopin-, Liszt-, Brahms-előadás (kamarazene és szóló egyaránt). Ezekből a kiállítás három video programja mutat be részleteket.
2/ 2000-nél több gondosan revieált kottaoldalnyi Bartók instruktív kiadás: Bach (Wohltemperiertes Klavier stb.), Haydn (19 szonáta), Mozart (20 szonáta), Beethoven (27 szonáta és 5 zongoramű), Couperin, Scarlatti, Schubert, Schumann, Chopin stb. művek. Ezekből, valamint Bartók barokk koncertátirataiból a II. terem tárlói mutatnak be kéziratokat, elsőkiadásokat, Bartók játszópéldányokat, a készülő tudományos reprint-kiadás szövegelemzéseit.
Vissza