Basszus

Fülszöveg

Ajánlom ezt a könyvet, mert tanulságos olvasmány.
„S ha végül rájuk dől a ház és nincs már több hitel Majd mást vádolnak azzal, amit ők követtek el És engedelmes szolgáló a törvény és a jog Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok."
Bródy János, dalnok és régi jó barát
Az olvasó félrevezetését elkerülendő, nyomatékosan szögezzük le: ebben a könyvben semmi politikát nem fog találni. A középkor óta ugyanis tudható (persze nem mindenki számára), hogy a poHtikát sokféleképpen lehet definiálni, de tartalmi lényege és végső célja a közjó szolgálata. Arató András könyvében szép számmal vonulnak fel politikusi jelmezt öltött alakok, csakhogy ezek a fenti értelemben nem politikusok: a közjóért semmit, kizárólag magánelőnyökért és felettes érdekekért tesznek mindent. Balzac Emberi színjáték című regényfolyamának rendre visszatérő bűnöző típusai vonulnak itt fel, a Médiatanács önállótlan, legfőképp megrendelésre teljesítő alázatos szolgalelkületeitől a legmagasabb csúcsokon lévő... Tovább

Fülszöveg

Ajánlom ezt a könyvet, mert tanulságos olvasmány.
„S ha végül rájuk dől a ház és nincs már több hitel Majd mást vádolnak azzal, amit ők követtek el És engedelmes szolgáló a törvény és a jog Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok."
Bródy János, dalnok és régi jó barát
Az olvasó félrevezetését elkerülendő, nyomatékosan szögezzük le: ebben a könyvben semmi politikát nem fog találni. A középkor óta ugyanis tudható (persze nem mindenki számára), hogy a poHtikát sokféleképpen lehet definiálni, de tartalmi lényege és végső célja a közjó szolgálata. Arató András könyvében szép számmal vonulnak fel politikusi jelmezt öltött alakok, csakhogy ezek a fenti értelemben nem politikusok: a közjóért semmit, kizárólag magánelőnyökért és felettes érdekekért tesznek mindent. Balzac Emberi színjáték című regényfolyamának rendre visszatérő bűnöző típusai vonulnak itt fel, a Médiatanács önállótlan, legfőképp megrendelésre teljesítő alázatos szolgalelkületeitől a legmagasabb csúcsokon lévő gonoszság szuverén megtestesítőiig. Pokoljárásra invitál a szerző, napjaink Magyarországának mindennapos, sötét bugyraiba. Fájó, kegyetlen utazás ez, amit kizárólag Arató András elhagyhatatlan iróniája, szkeptikus távolságtartása tesz elviselhetővé, no meg a könyv majd' minden lapján emlegetett barátok, kollégák, valamint a világ azon pontjai, e sorok írója számára legfőképp Róma, akik és amely helyek, alternatíváiként az elviselhetetlennek, még itt is, most is és mindezek ellenére is reménnyel szolgálhatnak.
Es ha már Basszus, ki-ki kedvére felidézheti az operairodalom nagy basszusait, mondjuk a Don Carlos végtelenül gonosz, kegyetlen és embertelen Fő-inkvizítorát, vagy a Szöktetés a szerájból Ozmin áriájának első sorait: „Ó, az lesz a kéjes óra, / Majd, ha áll az akasztófa."
Gábor György, filozófus és barát az ókorból
Arról szól ez a könyv, hogy oly korban éltünk a Föld e kis szegletében, amelyikben a lakosság 15 százaléka azonosan egyenlő 97 százalékkal, amelyikben Petőfi reinkarnálódott gömbölyded formában a 12 pont elé kanyarítandó egy nulladikat, amelyikben a közoktatás és az egészség belügyminiszteri hatáskör, a betegség az állampolgári jog, nem a gyógyulás. Ezalatt tovább hanyatlik a Nyugat a végső megsemmisülés felé, és a megtámadott ország az agresszor. A Médiatanács kikéri magának, hogy egy pályázat összes feltételét a versenyzők tudomására hozza, az inflációt pedig az ostoba brüsszeli szankciók már azelőtt előidézték, hogy bevezették volna őket.
És közben muszáj nevetni, hiszen egy életünk van, abban kell jól érezni magunkat.
Basszus, nem olyan könnyű. Vissza